ForsideBøgerA Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

År: 1902

Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája

Sted: Budapest

Sider: 382

UDK: St.f. 9(074) A Mag

(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)

Søgning i bogen

Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.

Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.

Download PDF

Digitaliseret bog

Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.

Side af 450 Forrige Næste
Az izraelitåk készülnek Egyptombôl kivonulni ; XVI. szàzadbeli német dombormü, kehleimi kobol. (Vs nagys.) 7. Hazai szobråszatunk emlékei. Dr. Eber Làszlôtôl. A kôzépkori és ùjabb szobråszat alkotåsainak gyüjtése Europa ôsszes müzeumaiban arånylag fiatal keletu. Az antik szobråszat emlékeinek légioi népesitették be a kisebb-nagyobb gyüjtemé- nyeket, a mikor az ujabb emlékek megmentésére még nem gondolt senki. Ôriàsi anyaggal dolgo- zott mår a classikai archeologia, a mikor az ujabb müvészet tôrténete, mint modern tudomåny, még csak szårnyait bontogatta. Csuda szàmba megy, szinte érthetetlen külônczség Alexandre Lenoir- nak a tôrekvése, a mely csak fél szåzad mulva talalt kôvetôkre. Ma mår hatalmas, rendszeres gyüjteményekben vannak egyesitve az ujabb szobråszat emlé- kei is. Az eredeti müvek mellett megtalàlhatok bennok a külföldi, a meg nem szerezhetô vagy el nem mozdithato emlékek gypsmåsolatai. A londoni South-Kensington, a berlini müzeum, a pårisi Louvre és Trocadéro, a drezdai Albertinum e csoportjai kiålljåk a versenyt a classicai müvészet régi, hires gyüjteményeivel. Szellemök egészen modern. Nem a régi Kunstkammerek, cabinetek, magàngyüjtemények szempontja uralkodik bennok. Mig ott elso sorban kisplastikai és kivåloan decorativ hatàsü müvek, néha a legnagyobb szobràszok alkotåsai voltak egyesitve egészen érték- telen furcsasågokkal, emezek tudomanyos rendszerrel törekszenek teljességre, vagy legalåbb is a tôrténeti fejlodés szakadatlan fôltüntetésére. A hazai müvészet irånt valo érdeklôdés lépett a classi- cismus, tudomanyos folfogås az egyoldalü dilettantismus helyébe. A Magyar Nemzeti Muzeum szobràszati gyüjteménye annak legifjabb emlékcsoportja. Minå- lunk is gazdag diszitésü templomok, palotåk pusztultak el a nélkül, hogy csak valamit is meg- mentettek volna belôlôk. Vàdolni nem lehet ezért senkit. Az idôk szelleme nem kedvezett az ilyen tôrekvéseknek. Ma màr legföljebb sajnålkozhatunk fölötte. Tudösaink közül föleg Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold iparkodtak érdeklodést kelteni szobràszati emlékeink irånt. Tôrekvésôknek nem volt meg a kello sikere, legalåbb is nem hatott tågabb körökre. Henszlmann tudos, eredeti folfogåsu, tåg lätkörü munkåi sokkal szakszerübbek, terjedelmesebbek is voltak, semhogy a nagy kôzônség is megbaråtkozhatott volna velok. Ipolyi felejthetetlen beszéde, a melyet 1863-ban tartott az aka- démia ünnepélyes kôzülésén, legföljebb csak a megismerés utàn valo vågyat kelthette a közön-