ForsideBøgerA Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

År: 1902

Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája

Sted: Budapest

Sider: 382

UDK: St.f. 9(074) A Mag

(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)

Søgning i bogen

Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.

Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.

Download PDF

Digitaliseret bog

Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.

Side af 450 Forrige Næste
156 Az érem- és régiségtår föl, feltünô ugyanis a legtöbb ilynemü nyeregnél a nagyon alacsony nyereghàt, a mi teljesen elüt a nyugoti népeknél divatos tornanyergektöl, ellenben kétségtelen adatok vannak arra, hogy éppen ez volt a jellemzô sajàtsàga a XV. szàzadbeli magyar tornanyergeknek, a mi valôszinüvé teszi azt a fôltevést, hogy e külônben német mesterektôl készitett nyergek Zsigmond fejedelmi ajàndékai voltak talàn éppen a sârkâny-rend lovagjai részére, s igy került aztàn ez a példàny Bukarestbe. Lôszerszàm volt 12, sôt darabszàm szerint 18. Ezek kôzül néhàny, mint a Bethlen Gàbor fejedelemnek tulajdo- nitott, gr. Bethlen Farkastôl szerzett vörös bârsony lôtakarô, valamint a gr. Kemény-csalàd azon aranyviràgos csôtàra, melyet âllitôlag a Barcsay-féle kôvetség kapott Szulejmàn (?) szultàntôl, s aztàn a gr. Batthyàny Tivadar halàla utàn Pozsonyban nyilvànos àrverésen 480 forintért vàsàrolt skôfiumos vörös bàrsony csôtàr helytelenül az iparmüvészeti mûzeumba tétetett åt. Ugyancsak gr. Bethlen Far- kastöl szerzett Jankovich egy vörös bàrsony csôtàrt, mely âllitôlag II. Jànos kiràlyé volt. Egy kék selyemmel kivarrt, aranyozott ezüst boglåros vörösbör loszerszàmot a hozzàtartozô kantàrral, szü- gyelövel és farmatringgal együtt I. Jôzsef koronàzàsàn hasznàlt egyik Batthyàny s hg. Batthyàny Jôzsef ingôsàgainak elàrverezésén vàsàrolta meg Jankovich. A gr. Kemény csalàdtôl szårmazik a màr emlitetteken kivül még egy vörös posztôbol készült nyeregtakarô. Jankovich gyüjteményével került a mùzeumba az az egykor ékkôvekkel, tovàbbà aranyozott ezüstcsillagokkal ékitett diszes ezüst sodronying is, melyet, mint II. Ràkôczi György fejedelem pànczélingét màr 1821-ben meg akart egyik erdélyi fôûri csalàdtôl vàsàrolni a müzeum, a nàdor azonban nem tartotta megegyeztethetönek a müzeum méltôsàgàval, hogy kôzadakozàsbôl szerezzék meg s igy a dolog abbamaradt. De nincs rà terünk, hogy darabrôl-darabra kisérjük végig a XVI—XVIII. szàzadbeli magyar hadi fôlszerelésnek ezt a gazdag gyüjteményét s csak azt emlitjük még meg, hogy faragvànyokkal diszitett 1500 kôrüli legszebb szàmszerijjunk, skôflumos kék börböl készült legszebb tegezünk s ezüst lemezekkel boritott egyedüli bôrvértezetünk szintén Jankovich gyüjteményébôl került a mûzeumba. Kiss Ferencz gyüjteményében, melyet 12 ezer ezüstforintért vàsàroltak 1843. decz. 11-én. kevés volt a figyelemre méltô fegyver; 55 jobbàra rézbuzogànyon, tovàbbà 18 sarkantyûn s néhàny làndsa- és nyilcsùcson s kengyelen kivül mindössze 6 puskàt és 3 kardott foglalt magàban. Ezek kôzt igen diszes egy csontfaragvànyokkal boritott s 1609 évszàmmal, meg S. P. névrejtô betükkel ellàtott kerekes puska; egy màsiknàl a puskamüves nevet DAVID HACHER IN PAEST — hivja föl különösebben figyelmünket. Màshonnan is szépen jöttek a fegyverek. A nevezetesebbek kôzé tartozik egy Illéshàzy- czimerrel s C(omes) G(eorgius vagy Gabriel) I(lléshàzy) P. A. T. fölirattal ellàtott kis zôld selyem- zàszlô, mely valoszinüleg azon alkalommal került a mûzeumba, midön 1835-ben odaajàndékozta kônyvtàràt gr. Illéshàzy Istvàn, nemzetségének utolsö ivadéka. Kerekes Jôzsef 1839-ben egy kétélü aranyozott kardot (âllitôlag Kemény Jànos fejedelemé volt), Görög György a magyar korona örsere- gének föhadnagya 1840-ben szintén egy gazdagon megaranyozott magyar tiszti grànàtos kardot ajàndékozott. Ugyanez évben gr. Esterhàzy Jànos egy ékkôvekkel kirakott XVI. szàzadbeli keleti diszpallossal gyarapitotta a fegyvergyüjteményt; a pallosra valami hamisitô (nyilvàn a hirhedt Literàti Nemes Sàmuel) a gôthikus iràs ügyetlen utànzatàval Ladislaus Gara Regnt Hungartae Palatinus. MCCCCL VIII. föliratot véste s azért sok ideig mint Garai Làszlô kardja szerepelt. Gr. Batthyàny Imre 1844-ben egy kôzépkori kardot, nagy zablàt és öt sarfcantyût ajàndékozott, melyeket a fejér- megyei Polgàrdihoz tartozô Erzsébet-pusztàn leltek. Szentmàrtoni Jôzseftôl kapta 1845-ben a müzeum az elsö XV. szàzadbeli szablyàt, talàltàk 1841 ôszén a màtrahegyi Oroszlànvàrnàl ; ezekböl a teljesen nyugatias jellegü markolattal és <S> alakû keresztvassal ellàtott szablyàkbôl, melyek a XV. szàzad dereka tàjàtôl a mohàcsi vészig voltak hasznàlatban, ma is csak négy példàny van a müzeum birto- kàban. Ugyanezen évben ajàndékozta oda Petricsevich Horvàth Làzàr annak a Màtyàs kirâly teme- tésekor hasznàlt kis lovaspaizsnak a màsolatàt, melynek eredetijét a pàrisi tüzérmûzeumban örzik. Erdy Jànos régiségtàri ôrré tôrtént kinevezésével (1846 màrcz. 16.) kezdôdik a régiségtàr s vele a fegyvergyüjtemény harmadik korszaka. Innentôl kezdve rendes naplôt vezettek a beérkezett régi-