A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene
År: 1902
Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája
Sted: Budapest
Sider: 382
UDK: St.f. 9(074) A Mag
(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)
Søgning i bogen
Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.
Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.
Digitaliseret bog
Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.
156
Az érem- és régiségtår
föl, feltünô ugyanis a legtöbb ilynemü nyeregnél a nagyon alacsony nyereghàt, a mi teljesen elüt
a nyugoti népeknél divatos tornanyergektöl, ellenben kétségtelen adatok vannak arra, hogy éppen
ez volt a jellemzô sajàtsàga a XV. szàzadbeli magyar tornanyergeknek, a mi valôszinüvé teszi azt
a fôltevést, hogy e külônben német mesterektôl készitett nyergek Zsigmond fejedelmi ajàndékai voltak
talàn éppen a sârkâny-rend lovagjai részére, s igy került aztàn ez a példàny Bukarestbe. Lôszerszàm
volt 12, sôt darabszàm szerint 18. Ezek kôzül néhàny, mint a Bethlen Gàbor fejedelemnek tulajdo-
nitott, gr. Bethlen Farkastôl szerzett vörös bârsony lôtakarô, valamint a gr. Kemény-csalàd azon
aranyviràgos csôtàra, melyet âllitôlag a Barcsay-féle kôvetség kapott Szulejmàn (?) szultàntôl, s aztàn
a gr. Batthyàny Tivadar halàla utàn Pozsonyban nyilvànos àrverésen 480 forintért vàsàrolt skôfiumos
vörös bàrsony csôtàr helytelenül az iparmüvészeti mûzeumba tétetett åt. Ugyancsak gr. Bethlen Far-
kastöl szerzett Jankovich egy vörös bàrsony csôtàrt, mely âllitôlag II. Jànos kiràlyé volt. Egy kék
selyemmel kivarrt, aranyozott ezüst boglåros vörösbör loszerszàmot a hozzàtartozô kantàrral, szü-
gyelövel és farmatringgal együtt I. Jôzsef koronàzàsàn hasznàlt egyik Batthyàny s hg. Batthyàny
Jôzsef ingôsàgainak elàrverezésén vàsàrolta meg Jankovich. A gr. Kemény csalàdtôl szårmazik a
màr emlitetteken kivül még egy vörös posztôbol készült nyeregtakarô.
Jankovich gyüjteményével került a mùzeumba az az egykor ékkôvekkel, tovàbbà aranyozott
ezüstcsillagokkal ékitett diszes ezüst sodronying is, melyet, mint II. Ràkôczi György fejedelem
pànczélingét màr 1821-ben meg akart egyik erdélyi fôûri csalàdtôl vàsàrolni a müzeum, a nàdor
azonban nem tartotta megegyeztethetönek a müzeum méltôsàgàval, hogy kôzadakozàsbôl szerezzék
meg s igy a dolog abbamaradt.
De nincs rà terünk, hogy darabrôl-darabra kisérjük végig a XVI—XVIII. szàzadbeli magyar
hadi fôlszerelésnek ezt a gazdag gyüjteményét s csak azt emlitjük még meg, hogy faragvànyokkal
diszitett 1500 kôrüli legszebb szàmszerijjunk, skôflumos kék börböl készült legszebb tegezünk s ezüst
lemezekkel boritott egyedüli bôrvértezetünk szintén Jankovich gyüjteményébôl került a mûzeumba.
Kiss Ferencz gyüjteményében, melyet 12 ezer ezüstforintért vàsàroltak 1843. decz. 11-én. kevés
volt a figyelemre méltô fegyver; 55 jobbàra rézbuzogànyon, tovàbbà 18 sarkantyûn s néhàny làndsa-
és nyilcsùcson s kengyelen kivül mindössze 6 puskàt és 3 kardott foglalt magàban. Ezek kôzt igen
diszes egy csontfaragvànyokkal boritott s 1609 évszàmmal, meg S. P. névrejtô betükkel ellàtott
kerekes puska; egy màsiknàl a puskamüves nevet DAVID HACHER IN PAEST — hivja föl
különösebben figyelmünket.
Màshonnan is szépen jöttek a fegyverek. A nevezetesebbek kôzé tartozik egy Illéshàzy-
czimerrel s C(omes) G(eorgius vagy Gabriel) I(lléshàzy) P. A. T. fölirattal ellàtott kis zôld selyem-
zàszlô, mely valoszinüleg azon alkalommal került a mûzeumba, midön 1835-ben odaajàndékozta
kônyvtàràt gr. Illéshàzy Istvàn, nemzetségének utolsö ivadéka. Kerekes Jôzsef 1839-ben egy kétélü
aranyozott kardot (âllitôlag Kemény Jànos fejedelemé volt), Görög György a magyar korona örsere-
gének föhadnagya 1840-ben szintén egy gazdagon megaranyozott magyar tiszti grànàtos kardot
ajàndékozott. Ugyanez évben gr. Esterhàzy Jànos egy ékkôvekkel kirakott XVI. szàzadbeli keleti
diszpallossal gyarapitotta a fegyvergyüjteményt; a pallosra valami hamisitô (nyilvàn a hirhedt Literàti
Nemes Sàmuel) a gôthikus iràs ügyetlen utànzatàval Ladislaus Gara Regnt Hungartae Palatinus.
MCCCCL VIII. föliratot véste s azért sok ideig mint Garai Làszlô kardja szerepelt. Gr. Batthyàny
Imre 1844-ben egy kôzépkori kardot, nagy zablàt és öt sarfcantyût ajàndékozott, melyeket a fejér-
megyei Polgàrdihoz tartozô Erzsébet-pusztàn leltek. Szentmàrtoni Jôzseftôl kapta 1845-ben a müzeum
az elsö XV. szàzadbeli szablyàt, talàltàk 1841 ôszén a màtrahegyi Oroszlànvàrnàl ; ezekböl a teljesen
nyugatias jellegü markolattal és <S> alakû keresztvassal ellàtott szablyàkbôl, melyek a XV. szàzad
dereka tàjàtôl a mohàcsi vészig voltak hasznàlatban, ma is csak négy példàny van a müzeum birto-
kàban. Ugyanezen évben ajàndékozta oda Petricsevich Horvàth Làzàr annak a Màtyàs kirâly teme-
tésekor hasznàlt kis lovaspaizsnak a màsolatàt, melynek eredetijét a pàrisi tüzérmûzeumban örzik.
Erdy Jànos régiségtàri ôrré tôrtént kinevezésével (1846 màrcz. 16.) kezdôdik a régiségtàr s vele
a fegyvergyüjtemény harmadik korszaka. Innentôl kezdve rendes naplôt vezettek a beérkezett régi-