A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

156 Az érem- és régiségtår föl, feltünô ugyanis a legtöbb ilynemü nyeregnél a nagyon alacsony nyereghàt, a mi teljesen elüt a nyugoti népeknél divatos tornanyergektöl, ellenben kétségtelen adatok vannak arra, hogy éppen ez volt a jellemzô sajàtsàga a XV. szàzadbeli magyar tornanyergeknek, a mi valôszinüvé teszi azt a fôltevést, hogy e külônben német mesterektôl készitett nyergek Zsigmond fejedelmi ajàndékai voltak talàn éppen a sârkâny-rend lovagjai részére, s igy került aztàn ez a példàny Bukarestbe. Lôszerszàm volt 12, sôt darabszàm szerint 18. Ezek kôzül néhàny, mint a Bethlen Gàbor fejedelemnek tulajdo- nitott, gr. Bethlen Farkastôl szerzett vörös bârsony lôtakarô, valamint a gr. Kemény-csalàd azon aranyviràgos csôtàra, melyet âllitôlag a Barcsay-féle kôvetség kapott Szulejmàn (?) szultàntôl, s aztàn a gr. Batthyàny Tivadar halàla utàn Pozsonyban nyilvànos àrverésen 480 forintért vàsàrolt skôfiumos vörös bàrsony csôtàr helytelenül az iparmüvészeti mûzeumba tétetett åt. Ugyancsak gr. Bethlen Far- kastöl szerzett Jankovich egy vörös bàrsony csôtàrt, mely âllitôlag II. Jànos kiràlyé volt. Egy kék selyemmel kivarrt, aranyozott ezüst boglåros vörösbör loszerszàmot a hozzàtartozô kantàrral, szü- gyelövel és farmatringgal együtt I. Jôzsef koronàzàsàn hasznàlt egyik Batthyàny s hg. Batthyàny Jôzsef ingôsàgainak elàrverezésén vàsàrolta meg Jankovich. A gr. Kemény csalàdtôl szårmazik a màr emlitetteken kivül még egy vörös posztôbol készült nyeregtakarô. Jankovich gyüjteményével került a mùzeumba az az egykor ékkôvekkel, tovàbbà aranyozott ezüstcsillagokkal ékitett diszes ezüst sodronying is, melyet, mint II. Ràkôczi György fejedelem pànczélingét màr 1821-ben meg akart egyik erdélyi fôûri csalàdtôl vàsàrolni a müzeum, a nàdor azonban nem tartotta megegyeztethetönek a müzeum méltôsàgàval, hogy kôzadakozàsbôl szerezzék meg s igy a dolog abbamaradt. De nincs rà terünk, hogy darabrôl-darabra kisérjük végig a XVI—XVIII. szàzadbeli magyar hadi fôlszerelésnek ezt a gazdag gyüjteményét s csak azt emlitjük még meg, hogy faragvànyokkal diszitett 1500 kôrüli legszebb szàmszerijjunk, skôflumos kék börböl készült legszebb tegezünk s ezüst lemezekkel boritott egyedüli bôrvértezetünk szintén Jankovich gyüjteményébôl került a mûzeumba. Kiss Ferencz gyüjteményében, melyet 12 ezer ezüstforintért vàsàroltak 1843. decz. 11-én. kevés volt a figyelemre méltô fegyver; 55 jobbàra rézbuzogànyon, tovàbbà 18 sarkantyûn s néhàny làndsa- és nyilcsùcson s kengyelen kivül mindössze 6 puskàt és 3 kardott foglalt magàban. Ezek kôzt igen diszes egy csontfaragvànyokkal boritott s 1609 évszàmmal, meg S. P. névrejtô betükkel ellàtott kerekes puska; egy màsiknàl a puskamüves nevet DAVID HACHER IN PAEST — hivja föl különösebben figyelmünket. Màshonnan is szépen jöttek a fegyverek. A nevezetesebbek kôzé tartozik egy Illéshàzy- czimerrel s C(omes) G(eorgius vagy Gabriel) I(lléshàzy) P. A. T. fölirattal ellàtott kis zôld selyem- zàszlô, mely valoszinüleg azon alkalommal került a mûzeumba, midön 1835-ben odaajàndékozta kônyvtàràt gr. Illéshàzy Istvàn, nemzetségének utolsö ivadéka. Kerekes Jôzsef 1839-ben egy kétélü aranyozott kardot (âllitôlag Kemény Jànos fejedelemé volt), Görög György a magyar korona örsere- gének föhadnagya 1840-ben szintén egy gazdagon megaranyozott magyar tiszti grànàtos kardot ajàndékozott. Ugyanez évben gr. Esterhàzy Jànos egy ékkôvekkel kirakott XVI. szàzadbeli keleti diszpallossal gyarapitotta a fegyvergyüjteményt; a pallosra valami hamisitô (nyilvàn a hirhedt Literàti Nemes Sàmuel) a gôthikus iràs ügyetlen utànzatàval Ladislaus Gara Regnt Hungartae Palatinus. MCCCCL VIII. föliratot véste s azért sok ideig mint Garai Làszlô kardja szerepelt. Gr. Batthyàny Imre 1844-ben egy kôzépkori kardot, nagy zablàt és öt sarfcantyût ajàndékozott, melyeket a fejér- megyei Polgàrdihoz tartozô Erzsébet-pusztàn leltek. Szentmàrtoni Jôzseftôl kapta 1845-ben a müzeum az elsö XV. szàzadbeli szablyàt, talàltàk 1841 ôszén a màtrahegyi Oroszlànvàrnàl ; ezekböl a teljesen nyugatias jellegü markolattal és <S> alakû keresztvassal ellàtott szablyàkbôl, melyek a XV. szàzad dereka tàjàtôl a mohàcsi vészig voltak hasznàlatban, ma is csak négy példàny van a müzeum birto- kàban. Ugyanezen évben ajàndékozta oda Petricsevich Horvàth Làzàr annak a Màtyàs kirâly teme- tésekor hasznàlt kis lovaspaizsnak a màsolatàt, melynek eredetijét a pàrisi tüzérmûzeumban örzik. Erdy Jànos régiségtàri ôrré tôrtént kinevezésével (1846 màrcz. 16.) kezdôdik a régiségtàr s vele a fegyvergyüjtemény harmadik korszaka. Innentôl kezdve rendes naplôt vezettek a beérkezett régi-