A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Nyestek. 2. Emlösök. Méhely Lajostôl. Minden nagyobb természetrajzl müzeum az illetô nemzet természettudomånyos gondolkodåsånak, torekvéseinek és izlésének a fokmérôje. A Nemzeti Mùzeumnak talân egyetlen tårlata sem igazolja ezt oly kôzvetetlenül, mint az emlösök gyüjteménye, mely intézetünk egyes korszakaiban nemcsak gondozôinak mindenkori tudomånyos szinvonalàt, hanem a nemzet szellemi igényeit, kulturålis ållapotåt, sot némelykor politikai sorsât is talâlô vonàsokkal tükrôzteti vissza. Az emlösök gyüjteménye kezdettôl fogva kivâlô csoportja volt a müzeumi tàrlatoknak, s a fennmaradt törzskönyvek és részletes kimutatåsok örvendetes tanüsàgot tesznek rola, hogy ållat- tårunknak ez az osztàlya ügyszolvân minden vajudâs nélkül, biztosan kijelölt czéllal és még mai nap is helyeseknek mondhato szempontok szerint létesült és fejlödött tovåbb. Az âllattâr gondozôi mår elejétôl fogva a hazai emlôsfauna ôsszegyüjtésére és szakszerü bemutatåsåra fektetik a fösülyt s Jåny Pål, a gyüjtemény akkori ôte, mår 1824-ben 17 magyar- orszagi emlôst àllit ki, Dréher Istvân segédkezésével pedig csakhamar 23 hazai emlôs csontvåzåt késziti ki. Hasonlo szellem hatja åt faunånk vidéki kutatôit, a kik lelkes odaadåssal munkålkodnak emlösfajaink egybegyüjtésén. Ocskay Ferencz båro 1826-ban 38 hazai emlösfajjal ajåndékozza meg a Müzeumot, Petényi Salamon pedig 1837-ben szigorü kovetkezetességgel fcezdi emlöseink vilågåt gyüjteni és tanulmånyozni s 1353-ig ügyszolvân minden évben tetemesebb adomånyokkal gazdagitja a tårlatot. Petényi tårgyainak mindegyikéhez szakszerü buvårkodås füzôdik. Különösen a kisebb râgcsâlôkat tanulmanyozta behatobban, melyek korében több üj, hazånk faunåjåbol addig ki nem mutatott fajt sikerült fölfedeznie. Legérdekesebb fôlfedezése volt a gôzüegér (Mus spicilegus Pet.), mely még mostansåg is szép sorozatban foglal helyet gyüjteményünkben. Sajnos, hogy Petényi elmulasztotta értékes vizsgålatait kellö idöben közölni, s igy tortént, hogy a tôle mår 1841-ben külön fajként felismert âllat nem tarthatta meg a Petényi-iéle, csak 1879-ben publikålt nevet, hanem a priorités torvénye szerint elébe került az 1848-böl valo, déloroszorszâgi példånyokra alapitott Eversmann- féle Mus Wagneri. A Müzeum tisztviselôinek s különösen Pefényi-nek lelkes munkâssâga és fåradhatatlan buzditâsa a rokonérzésü honfitârsakban is élénk visszhangot ébresztett s ennek tulajdonithato, hogy Szvoj Miklos, br. Sina Simon kasznàrja, csaknem egy évtizeden åt szorgalmasan küldözte a Müzeumba a fehér-