A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az ållattår 247 A hazai Microlepidopteråk rendszeres felållitåsa legközelebb mår szintén megindul. A magyarorszågi lepkegyüjtemény fontos kiegészitô részét képezi egy 1052 szépen preparålt hernyôbôl és 260 båbbol allô gyüjtemény. Az åltalånos lepkegyüjtemény, melyben arånylag legjobban vannak képviselve a palearktikus faunaterület, tovåbbå Dél-Amerika, Uj-Guinea és a malåji archipelagus, mintegy 20,000 példånybol åll. A nappali pillangok, 2960 faj 11,651 példånyban, mår rendezve vannak és 149 nagy rovarfiokot foglalnak el. Különös emlitést érdemel közülök a gazdag Troides-(Ornithoptera-)sorozat. E pompås lepkékbol, melyek a legnagyobb nappali pillangok, és melyek Dél-Azsiåtol Ausztråliåig vannak elterjedve, az eddig ismert 30 faj közül 25 van meg gyüjteményünkben. A legnevezetesebb közöttük a Troldes Elisabethae-Reginae, melybôl Birô Lajos hazånkfia 1898-ban fogott egy pårt Uj-Guineå- ban, és melyet dr. Horvath Géza és Mocsàry Såndor az ugyanazon évben elhunyt Erzsébet magyar kirålyné emlékére neveztek el. Ezzel a lepkével eddig Müzeumunkon kivül semmiféle mås müzeum vagy gyüjtemény sem dicsekedhetik. A Treitschke-léie klasszikus lepkegyüjtemény a két elôbbi gyüjteménytôl teljesen el van különitve és nagy tudomånyos becsének megfelelô gondozåsban részesül. Allomånya 2582 europai fajbol, illetôleg 9501 példånybol åll. Az egész még most is abban az eredeti ållapotåban ôriztetik, a mely- ben 1843-ban, midon Treitschke örököseitöl megvåsåroltatott, a Nemzeti Müzeum birtokåba került. Treitschke eredeti szekrényében az ô eredeti etikettjeivel ellåtva ugyanabban a sorrendben åll minden egyes faj, a melyben még egykori tulajdonosa heiyezte. Épen esak a szekrény belso berendezésén tôrtént az utobbi években az a lényegtelen våltoztatås, hogy a 44 uveges rovarfiok feneke parafåval lett kibélelve. Volt egykor még egy måsik, szintén klasszikus lepkegyüjtemény Müzeumunkban, tudni- illik Ochsenheimer gyüjteménye, melyet 1823-ban vettek meg, és mely 1351 lepkefajt tartalmazott 4070 példånyban. De ennek a gyüjteménynek nagy része az 1838-iki budapesti årviz alkalmåval tonkrement. Ugyanez a sors érte az 1838-ig részint våsårlås ütjàn szerzett, részint ajåndékba kapott többi lepkét is. Az Ochsenheimer-leie gyüjtemény megvétele elôtt a Nemzeti Müzeum lepkegyüjteménye még igen szerény volt s az 1821-ik évi leltår szerint 1718 ugyanannyi üvegrekeszben („in totidem cistulis e vitro confertis“) elhelyezett példånybol ållott, még pedig 1613 eurépai és 50 exotikus lepkébôl, tovåbbå 55 hernyo- és båbbol. Ezeknek egyik része 1811-ben Nagyszombatban özv. Jordån Annàtôl våsåroltatott, måsik részét 1818-ban Kiss Antal torontålmegyei alispån ajåndékozta. Az 1838-iki évi budapesti årviz utån megmaradt lepkék képezték azt az alapot, a melyen mostani lepkegyüjteményeink felépültek. E gyüjtemények gyarapodåsa — eltekintve a Treitschke-léie gyüjtemény megszerzésétôl — eleinte meglehetösen lassü volt és csak 1850 utån, mikor Frivaldszky Jànos került a Nemzeti Mùzeumhoz, kezdett mindinkåbb fokozôdni. Frivaldszky Jànos Budapest kôrnyékén és az orszåg különbözö vidékein tett kiråndulåsai alkalmåval a lepkék gyüjtésére szintén figyelmet forditott s a gyüjtôtt anyaggal megvetette a magyarorszågi gyüjtemény alapjåt. Ennek gyarapitåsåhoz hozzåjårultak Metelka Ferencz dabasi gyôgyszerész adomånyai, majd Nendtvich Tamås 888 fajbol, illetôleg 1819 jobbåra magyarorszågi példånybol ållo gyüjteménye, melyet örökösei 1863-ban ide ajåndékoztak. Jelentékenyebb volt a gyarapodås 1864-ben, midon Frivaldszky Imre gyüjteményei vétel ütjàn a Magyar Nemzeti Müzeum tulajdonåba mentek åt. Ezek közül a lepkegyüjtemény közel 12,000 példånybol ållott és 3189 palearktikus és 588 exotikus fajt tartalmazott. Legnagyobb és legbecsesebb részét azok a készletek alkottåk, melyeket Frivaldszky Imre hazånkban s a Török Birodalom europai és åzsiai részeiben szerzett, és melyek között sok typus volt Herrich-Schäffer-töi. Evvel a gyüjte- ménynyel kaptuk meg az Oxytripia orbiculosa elso typikus példånyåt is, azt a példånyt, melynek alapjån Esper ezt a hirneves magyarorszågi bagolypillét 1807-ben leirta. Utobb Emich Gusztàv, Langert Jôzsef, Anker Rudolf és måsok is ajåndékoztak egyes ritkåbb hazai lepkéket.