A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XXII A Magyar Nemzeti Muzeum alapitåsa és fejlôdése mai napig intentiôja szerint csakis Magyarorszàgot illetô vagy Magyarok àltal irt munkåkat vàsàrolt, és szôszerint igy folytatja: „’s ha a’ vett kônyv lajstromokban, itt vagy amott làtszanék is elsô tekintettel e’ vagy ama munka nem tzélszerünek lenni, bizo- nyos lehet abban Excellentiàd, hogy az ilyetén Kônyv is a' Magyar kônyvtârba tartozik ’s ollyan külônôsen, mellyet màr a’ Nagy Atya Kônyvtâra Lajstromaiba kezdett iktatni. Valamennyi våsårlåsaim kôzül egyedül a „Göttingische Gelehrte Anzeigen" tzimü tudomânyos Ujsåg tészen kivételt. Ezt is tsak azért szerzem meg, mert Grôf Széchényi Ferentz a’ Gôttingai Tudôs Tårsasåg Tagja volt ’s ezt a’ leg- tudôsabb Ujsågot semmiféle kônyvtârban nélkülôzni nem lehet. De vagynak is benne Magyarorszàgi tudôs munkâkrôl itélethozàsok.“ Folytatôlag azutân Horvåt Istvân felemliti, hogy a katalogusnak harmadik pôtkôtete is mår kiadhatô volna, a mely kizârôlag a grôf Széchényi Lajos gyüjteményébôl ållana, hogy pedig ez a gyüjte- mény nem egyedül az alapitvànyi kamatokbôl eszkôzôlt vàsàrlâsokbôl âllhatott, ezt igazolja Horvåt Istvånnak a Hartleben kônyvàrus ûtjàn küldôtt ajåndékért együttal kifejezett kôszônete. Bårha ily nagylelkü odaadâssal gondoskodott is grôf Széchényi Lajos a Nem- zeti Müzeum jôllétérôl, mégis az intézet tôrténelmi fejlôdésének ezentül fentartôja, inté- zetünk legfôbb pàrtfogôja a nådor volt, ô nem felejtkezett meg egy perczig sem az alapitôlevélben s az orszàggyülés àltal reà ruhåzott tisztségrôl, lassanként szaporitotta a tisztviselôk szàmât, azok fizetését àtvette a mûzeumi alapra; az inséges években, a milyenek a franczia hàborük ideje, az 1811-diki àllami devalvatio vagy az 1831-diki cholera-jårvånyos évek voltak, a tisztviselôknek és szolgaszemélyzetnek dràgasàgi pôtlékokat engedélyezett, orszàggyülési hatårozatokkal, helytartôsàgi rendeletekkel ûjabb adakozàsokra szôlitotta fel a hatôsàgokat s egyeseket, a kôteles nyomdapéldànyok be- küldését sürgette; a müzeum osztàlyait maga is ajàndékozàs ûtjàn gyarapitotta, dràgàbb ritka müvek megvételét lehetségessé tette, egy szôval magasztos példàjàval hatott. Csoda-e, ha az 1827. XXXV. t.-cz., a melylyel az addig befolyt pénzadomànyok beczikkelyeztetnek, Jôzsef fôherczeg nàdornak ez intézet fejlesztése és felviràgoztatàsa kôrüli bokros érdemeirôl nemcsak ôrôk hàlàval emlékezik meg, hanem a Nemzeti Müzemot tovàbbra is ô fensége gondoskodàsàba ajànlja. Ily kôrülmények kôzôtt elérkezettnek làtta wadasi Jankovich Miklôs a kedvezô idôpontot, hogy pàratlanul àllô régiséggyüjteményét „Magyar hajdankor emlékeinek jeles gyüjteménnyét hazàjànak mély tisztelettel ajànlja. W. J. M.“ czimü, nyomta- tàsban is megjelent és Pest Pilis és Soit vàrmegyékhez 1830-ban benyujtott„esedezésében“ a Karoknak és Rendeknek megvételre ajànlja. A nådor ezüttal ismét megelôzte a hosszadalmas hivatalos eljàràst, 1832 nov. 12-én megvåsårolta a Jankovich Miklôs-féle régiséggyüjteményt, melynek sorsåt biztositottnak ôhajtvàn låtni, az ôsszes tôrvény- hatôsâgokat hozzåjårulåsra szôlitja fel; ezek lelkesen felkaroljàk az ügyet; „nincs is kedvesebb kôtelességünk — mondja pl. Csanåd vårmegye — mint csåszåri kirålyi Fôherczegségednek ezen egyenesen a nemzet szivébôl mély belåtåssal meritett ôhaj- tåsa teljesitéséért legtisztåbb håladatos köszönetünket megtenni“ s jelenti, hogy orszåg- gyülési követeiknek azonnal utasitåsba adtåk, hogy a Jankovich-gyüjtemény, melynek