A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A néprajzi osztâly 355 vert csipkét oly våltozatossågban, finomsåggal, originålis compositiöval, mely egyenesen kihivja a båmulatot. A fehér gyolcsalapbôl kiragyogô gazdag sårga selyemhimzéssel valôsàggal tobzôdnak ezek az ingek. Az olàhok kôzül az erdélyiek a kart hosszåban, vagy csak a vàllfôt, a gallért, az ing hasitékånål jobb és balfelôl a mellrészt jô tenyérnyi szélességben, vagy ha elöl az ing nincs kivågva egy trapez alakù arasznyi széles foltot (ugyanigy a ruthének is) szoktâk kihimezni rendesen több, de sohasem rikito mindig harmonikus szinôsszeàllitâsü fonallal, leginkàbb geometrikus, rendkivül vàltozatos, tiszta ornamentumokkal. A könyökben ôsszeszükül a rànczbaszedett ujj ; itt kôtést kap s az innentöl tôlcséresen kitågulo vége szintén himzett. A délmagyarorszàgi olàhsàg åltalånossågban szük ingüjjat hord s a karra himez lapos ôltéssel aranyfonalakkal indàs virågokat vagy karélyos levélsorokat. Ez a modor jellemzô a bånsågi szerbség egy részére is, mig mås része szintén a kart disziti, de tarka pamuk csillagokkal, melyeknek kôzepébe aprô sårgarézpikkelyeket illeszt. A magyarok kôzül a déli dunântùliak, a palôczok, matyôk, kalotaszegiek és toroczkôiak inghimzései vålnak ki. A fejrevalök kôzül a nyugotmagyarorszàgi tôt, ezüst vagy aranyfonallal varrott lapos ôltésü fôkôtôket, a hasonlô technikâjü bånsågiakat, a nehéz aranyfonallal varrott olâh és szerb menyasszonykendôket, a diszkréten himzett olåh konytytakarôkat s az orszåg sok magyar és nem magyar vidékén divatos fôkôtôket és csipkekendöket emlitem meg. A kôtényfélék kôzül elég legyen a maguk szôtte s a môdosabbaknàl aranyfonallal himzett szerb és olåh katrinczåkat érintenem. A textilis nôi munkåk mindenféle fajtâja képviselve van gyüjteményünkben, leggazdagabban természetesen a legegyszerübbek, a keresztôltéses himzések. A szépen kihimzett àgytakarôk, vànkoshuzatok, asztalteritôk, tôrülkôzôk stb., a melyeket ünnepnap rudakra aggatnak vagy az àgyra teritenek, éppoly poétikus ékességei a paraszthàznak, mint a czifra edényekkel megrakott fogasok. A himzési és horgolâsi munkâkban ismét kivålnak a nyugoti tôtok, az erdélyi szâszok, a magyarok kôzül a kalotaszegiek s a déli dunântùliak. A himzés motivumai elsôsorban geometriaiak, azutån virågok, ritkån ållatok. Utoljåra hagytam azon sorozatos gyüjteményünket, mely a legkevésbbé rendszeres gyüjtés révén jôrészt alkalmi våsårlåsok és ajåndékozåsok ütjàn került ôssze s ez a néples keramika-gyüj- temény. A fazekassåg azok kôzé a mesterségek kôzé tartozik, a melyet a törzsökös magyarsäg ma is elôszeretettel üz s üzôtt régebben is, a mit a fazekas mester-müszôkbôl képezett csalådnevek is (Gôrôncsér, Fazekas, Tålas, Korsôs stb.) igazolnak. Sajnos, hogy a gôlôncsérség ma mår hanyatlöban van. A kisiparost nyomja a gyår s a töke- szegénység. Épen a jelen évben olvashattuk, hogy a kereskedelmi minister szakemberekkel tanul- månyoztatta a népies agyagmüvességet, gyüjtette a gôlôncsérség életrevalôbb productumait, hogy a kisiparosok szåmåra mintalapokat adjon ki s egy ållami mühelyt ållit fel, melyben a hazai agyagokat az ipar czéljaira technikailag megvizsgåljåk. A mai gôlôncsér kôzônséges, måzatlan vagy måzas cserepet készit, fôleg konyhai hasznålatra, azonfelül kâlyhafiôkokat. A fehércserépgyårtås a mult szåzad elején megszünt. Ma mår gyårilag készül. De technikailag bårmily alacsony niveaun ålljanak is a készitmények, el kell ismernünk, hogy a mi a formagazdagsågot és diszitést illeti, népies edényeink elsôrangü figyelmet kérnek és érdemelnek. A nevezetesebb gôlôncsértelepek mindegyikének megvan a maga specziålis edényfajtåja, azon vidék paraszthåzainak ékessége, büszkesége. Csak az erdélyi hosszünyakü bokålyokat, az alföldi kulacsokat, a rimaszombati, tùri, gyüdi, mohåcsi korsokat emlitem. A karcsü, bôszàjü kanesok és virågos korsok, az orszågban mindenütt foékességei a parasztszobåknak és konyhåknak és sok helyen a leånyzok kelengyéjéhez tartoznak épùgy, mint a ruhafélék a tulipåntos lådåval. Ezeknek a kancsoknak legszebb példånyai a nyitramegyei habånok s a XVII. szåzad elején Erdélybe telepitett utodaik keze alol kerültek ki s most is fôkép e két helyen gyårtjåk ôket tovåbbå Gömörben, persze tôkéletlenebbül s nem azzal a nemes, tiszta orna- mentålåssal, mint a régi mesterek. Osztålyunk e habån kanesökböl, korsökböl és tålakbol meglehetös szép gyüjteményt szedett ôssze. Åmbår keramika-gyüjteményünkben hazånk fôbb népies agyagipar- telepei képviselve vannak, mindamellett erôsen råszorul a serényebb fejlesztésre ; különösen à régi emlékeket kellene felkutatni, a melyek ùgyszôlvân naprol-napra ritkåbbak lesznek, részint a gyüjtôk kezébe våndorolnak, részint elkallôdnak. Igy mennek tönkre különösen a dombormüvü kålyhåk ; 45*