A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A néprajzi osztàly 367 A hazai és a rokon népek gyüjteményei mellett tehåt a nemzetkozi osztàly sem hanyagolhatô el. A mondottakon kivül még azért sem, mert valaminthogy az àllatok, novények és àsvànyok természetes rendszerét csak a fôldség valamennyi àllatànak, nôvényének és àsvànyànak tekintetbe vételével âllithatjuk fel, épp ügy vagyunk az emberrel és az emberi akarat termékeivel, a kulturålis javakkal is. Ezek is csak a folytonos sorozatok tanulmànyozàsàbôl vàlnak érthetôvé. Ezzel egyszersmind a nemzetkozi gyüjtemény czéljàt is megjelöltem. Terjedelme pedig nôve- kedjék el odåig, hogy ne akadjon népünk belsô életének egyetlen vonåsa, melyet vele meg- magyaràzni ne tudnånk. S ezzel belefoghatok jubilåris jelentésem érdemleges részébe, a nemzetkozi gyüjteménynek népek és orszàgok szerint valô bemutatåsåra. Sétåljunk e czélbôl végig azon a szàm szerint 22, kisebb-nagyobb bérszobàcskàn, a melyben a gyüjtemény jelenleg szorong. Kezdjük våndorlåsunkat a magas északon, a grönlandi eszkimôknàl. Idevàgô gyüjtésünket az 1900. évi pårisi vilågkiållitåson szereztük, félig a dån kir. kormàny ajândékâbôl, félig készpénzen. Nem nagy, de teljesen alkalmas arra, hogy minden darabjàval Herdernek hires mondàsàt igazolja : ,,ime egy nép, melynél a kérlelhetetlen szükség foglalja el a legmagasabb tront, oly szilàrdan, hogy az ember mår-mår a medve életmôdjàra adta magåt — s mégis emberül helyt âllott“. Mi tôbb, s ezt Herder még nem tudhatta, az eszkimôk nemcsak hogy a létért valô küzdelemben emberül helyt ållottak, de egyenesen azon népek kôzül valôk, a melyeknél az emberi müvelôdés egyik leg- elöbbkelö megnyilvånulåsa, a müvészet, is viràgzik. Ezt mutatjåk a keleti grönlandiak innal varrt fokabör-öltönyei, ezt a nyugoti grönlandiaknak eurôpai szovetbôl, velenczei gyongy-kirakåssal, de szorosan a régi szabåsra készült nyåri ruhåi, ezt börfonatos homlokékeik, csônakjaik, az otodfél méternyi hosszüsàgü, uszadékfa-bordâzatü, fehéren cserzett bôrbôl készült férficsônak, a kåjåk, és az ennél sokkal hatalmasabb nöi csônak, az umjåk, Mutatja ezt még hat vagy nyolcz sarki kutyåtol vont szånuk, hol fdkaalakra kifaragott, hol faragatlan, de akkor nagy gonddal fényesre csiszolt minden egyes csontkarikåja, végül azok a kicsi jåtékszerek (gyüjtésünkben ezek két kajak- és egy båbukkal felszerelt umjåk-mintåval vannak képviselve), miket a szülôi szeretet az elhunyt kisdedeknek jégsirjåra rak, hogy a féléves éjszakån még szellemeik se érezzék a minden élet gyilkosåt, a végtelen unalmat. Nem! Halhatatlan kôltônk, Madåch Imre, tülsôtét szinben låtta „e végtelen hovilågot, hol a halål néz le rånk üres szemekkel“ .... mert az eszkimôk honåban is valosågos élet lüktet, „az ember lelke itt is erejének ontudatåra fejlödött“, szakasztottam ügy mint ama boldog ég alatt, „hol pålmafåk virulnak“. Tovåbb ! Vékony közfal mögött Ausztrålia ôslakôinak kulturålis tårgyaira esik szemünk. Alig van belölük valamink s mégis mennyi tanulsågot rejtenek. A magasbôl a két utolsé Tasman-szigeti ôslakô eredeti Daguerreo-typje utån készült képmåsa tekint le reånk, intôül, hogy mint a czivilizåczio élén halado kortårsak, mentsük meg ezeknek az elödeinknek mår-mår az idôk oczeånjåban elsülyedö emlékeit. Itt a tizenkettedik 6ra, mely ha letelt, ennek a sok ösi fajtånak még hirmondoja sem marad. Alatta Ausztrålia szårazfoldjérol került hajitofåk (bumerangok), az ausztråliaiaknak ez a leg- hiresebb fegyvere. Tulajdonsåga ismeretes. Szakavatottan hajitva, röptiben leüti a madarat s ezzel együtt az åthatolhatatlan bozétosba, a szkrôbbe hull. Àmde ha a madarat eltévesztette, a hajitôfa ismét visszaszåll gazdåja kezébe, oly hatås, melynél meglepôbbet az emberi elme ritfcån teremt. A gyüjtést még néhåny kezdetleges faragàsü, ôvbe valô buzogåny és az ausztrålialak izzô szerelmi tånczånak, a hirhedt korroborinak, ållitolag benszülött kezébôl szàrmazô faszobrocskåja egésziti ki. Kellene még vagy egyetlen darab opposzum-ôvünk, egy-két dàrdànk, pajzsunk és végül egy nyil- hajitô-deszkànk. Ez utobbi az a fontos szerszåm, mely a francziaorszågi kökorszaki embernek, a tudomånyban nagyhirü cro-magnoni fajtånak egy sokåig teljesen félreismert szerszåmåval alakilag teljesen megegyezvén, az idevågo embertani adatokkal egybevetve, azt a tudomånyos hypothesist alapozta meg, hogy Europa palaeolith kökorszakänak lakossåga a mai ausztrålokkal testileg, müvelô- désileg egyazonos fajtàjü volt.