A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A néprajzi osztåly 369 Az Uj-Hebridàk benszülöttjeit egy nagy maszk és embercsontos tüskés làndzsàik képviselik. Es ezzel elérkeztem gyüjteményünk fénypontjàhoz, német-uj-guineaî collectiônkhoz, mely java részében az Uj-Guineàban elhunyt Fenichel Samuel és a hat éven àt ott mükôdôtt Biro Lajos gyüjte- ménye. Darabszåmra, az egyes darabok kivâlôsàgàra nézve is elég gazdag, de nem elsôrangû. Ezzé azonban az a kôrülmény avatja, hogy Birô Lajos idevàgô kb. 3000 darabnyi gyüjtésének minden egyes darabjàt, s åltala a Fenichel gyûjtemény is, a mint azt a Néprajzi Osztåly kiadàsàban két jokora kötetnyi „leiro, illetve magyaràzô jegyzeteink“ bizonyitjàk, teljesen megmagyaràzta. Hàrom részre oszlik. Északi (berlinhafeni), kôzépsô (astrolabe-ôbli) és déli (huongolfi) gyujteményre. A berlinhafeni tàrgyak közül a nagy jelzôdob, a vadkanagyaras, abruszmagvas szivpajzsocskåk, a dàrdàk és nyilak rendkivül gazdag sorozatai, a faragàsos kéregôvek, a tarisznyàk, a gyikot alakito nyakzsàmolyok, a ruhåzat és ékszer mindenféle nemei, a kagylô-karpereczek fùrô szerszàma, az örök életet symbolizàlô ôsôk szobrocskåi és végül az ösember legfontosabb szerszàma, a kô- és kagylôbaltàk gazdag sorozatai vàlnak kl. Az astrolabe-ôbli gyûjtemény a szô szoros értelmében teljesnek, az odavalô tamol lakossàg minden életviszonyàra kiterjeszkedônek mondhato, különösen azàltal, hogy Fenichel gyüjteményének legnagyobb része szintén ebbe tartozônak bizonyult. A hajômintàk, a harczi és disznyilak, a dàrdàk, a gazdag sorozatû tapa- és rostkôtények, a mélyitett faragàsû teknôsbékahéj karpereczek, a 60 drbbôl àllo koponyagyüjtemény, néhàny eredeti, kéregbe kôtôtt mumia és végül az ôsi maszkok és ôsi szobrok gazdag sorozatai ezt a gyüjteményünket is fényessé teszik. A jô pap holtig tanul. Birô Lajos a trôpusok alatt, làztôl, sebektôl marczangolva, is igazolta ezt a magyar kôzmondàst, mert harmadik küldeménye, a Huongolfi collectiô még a két elôbbit is felülszàrnyalja. Kézi dob-, vànkos-fa és bugatô-fa sorozatai, melyeknek teljes ornamentàlis magyaràzatàt is birjuk, ôrôkké mûzeumunk legnagyobb kincsei kôzé fognak tartozni. Hasonlôkép elsôrangû tàrgyak még a szertartàsi és tànczfôvegek, a halàszati szerszàmok, a remekbe faragott fatàlak stb. Errôl a gyüjteményünkrôl mondta ez ismertetés irôja az astrolabe-ôbli gyûjtemény katalogusàhoz irt elôszavàban: „elérkezett immàr az az idô, a mikor a magyar néprajzi tudomàny az ôsi népek ethnologiàja terén is tôbbé nemcsak elfogad, hanem a maga (szellemi) szerzeményeibôl a mûvelt nyugot népeinek is juttathat.“ A mi a leirt német-uj-guineai gyûjtemény ma, azaz az ûjjàszûletett néprajzi mûzeumnak, a modem tudomàny kôvetelményeinek megfelelôen egybeàllitott elsô nemzetkôzi collectiôja, az a maga idejében Xàntus Jànos szunda-szigeti és az ehhez csatlakozô sziàmi, khinai és japàni gyüj- teménye volt. Mig azonban ô és kortàrsai, még a Szunda-szigeteken is, fôképen a jellemzô ipari termékekre helyezték a sûlyt, addig a modem néprajzi tudomàny inkàbb a malàj fajnak lélektani jellemének, azaz fôlfogadô és kiterjeszkedési képességének tanulmànyozàsàra és az ezt bizonyitô kulturàlis tàrgyaknak gyûjtésére tôrekszik. Màr a terület is, melyen a malàj faj elterjedt, igazån ôriàsi. Hiszen Hàtsô-Indiàtôl Uj-Guineånak nyugati partjàig, azaz Borneban, Szumàtràn, Jàvàn, Szelebesben és az ezekhez csatlakozô Kis-Szunda- szigeteken végtôl-végig rendkivül sürü tômegekben lakik, ha pedig a vele embertanilag egy csoportba tartozô polynéziaiakat, valamint Madagaszkar hova nemzetiségü lakossàgàt is ideszàmitjuk, a fôld- kerekségnek jô felét hàlôzzàk be. Ehhez képest rendkivül sok, hol fejlesztô, hol hàtràltato szintén rendkivül tanulsàgos kulturàlis behatàsnak voltak kitéve. Elôbbiek kôzé a hindu, khinai és moham- medàn, utôbbiak kôzé a pàpûa és a Fülöp-szigeteken a negrito behatàst szàmitom. Xàntus Jànos elsô gyüjtésén kivül ebbéli gyüjteményünket Teleki Samu grôf ajàndéka is szaporitja. Mindkettôjük gyüjtése ma is feldolgozàsàt vàrja. Egyébként az egész collectiô van annyira teljes, hogy a mi szerény czéljainkhoz képest teljesen megfelelônek mondhatom. Làtjuk a malàjsàg czôlôpôkre épitett hàzainak, bivalyos kordélyainak, hidjainak, furfangban gazdag halàszati eszkôzeinek mintàit. Tàmadô fegyvereik fcôzül az ijjat-nyilat helyettesitô mérges faszegek kilôvésére szolgàlô fuvôcsôvet és baltàikat tudjuk bemutatni. A malàj ember legkedvesebb kézi fegyverébôl, a sàrkànyos fogantyûjù, A Magyar Nemzeti Mûzeum multja és jelene. 47