A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A czédula-katalogus egy része. 2. A nyomtatvànyok osztalya. Kollånyi Ferencztol. A könyvet rendszerint nem az élet delén kezdjuk szeretni, hanem joval elôbb; igen gyakran a gyermekkor soha vissza nem térô boldogsågainak idején. Néha talån éppen akkor, a midön a könyvek egy része szàrnyàt szegi kedvteléseinknek, bilincsekbe veri szabadsàgunkat, hâttérbe szoritja jàtékainkat, egy måsik részét azonban készséges örömmel veszszük kezünkbe, s az a nagy gyö- nyör, a mit abban a kis szivben fakasztanak, bizony boven kàrpôtol bennünket veszteségeinkért. Hiszen az Abc és a képeskonyv majdnem egy idôben jut el hozzànk a gyermekszobåba. S mig ez a tündérregék szépséges honàba vezet el bennünket, addig amaz mår munkàt, komoly foglal- kozàst kivàn tôlünk. A kônyv szeretetét nem oli ki szivünkböl késôbb sem az a kôrülmény, hogy tankönyveink ugyancsak sok gyötrelmes ôràt szereznek nekünk. Ellenkezöleg, igaz hogy elég lassti haladåsban, elérkezünk ahhoz az idôponthoz, mikor mår nem mint jàtékszert kedveljük a könyvet, hanem mint ônmüvelôdésünk egyedüli eszkôzét, mint a jövö boldogulàsànak, hasznos érvényesülésének legnél- külözhetlenebb elôfeltételét becsüljük meg. S ekkor vàgyôdunk elöször kônyvtàr utàn. Ekkor érezzük szükségét annak, hogy az ott fel- halmozott kincsböl meritsünk. Es tehetségünkhôz, életviszonyainkhoz, hajlamainkhoz képest meritünk is. Gyakran, nap-nap utàn, éveken keresztül. Azonban, bàrmily sürün fordulunk is meg a tudomànynak szentelt e csarnokokban, maga a kônyvtàr belsö élete ismeretlen marad elôttünk. Sot még akkor is, ha utôbb mint meglett férfiak, valamely tudomànyszak müvelése közben folytatjuk làtogatàsainkat, ha nem visz rà bennünket hivatàsszerü érdeklôdés, ha nem segit ebben valamely kedvezö alkalom, a kônyvtàrral valô szoro- sabb ôsszekôttetés, sohasem leszünk képesek magunknak hü képet alkotni a kônyvtàri foglalkozàs sokféle nemérôl s az ott folyô aprôlékos, de azért nem kevésbbé fontos munka természetérôl, ered- ményeirôl. A mi külônben nem is csoda. A kônyvtàri teendök legnagyobb része gondosan el van — nem rejtve, de zàrva a nagy kôzônség szeme elôl. Egyrészt azon nagy felelôsség miatt, a melylyel a