A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Széchényi orszägos könyvtar 55 raikat, szükebb vagy tàgabb korlåtokkal, azon testületek vagy személyek jelentôségéhez képest, a melyek érdekeinek képviseletére vannak hivatva. Amazoknål e korlåtok nem léteznek. Ha a gyüj- tönek egyébként az anyagi eszközök rendelkezésére àllanak, csupån az ô tetszésétôl függ, hol szab hatårt kedvtelésének. Vâlogathat a magànkezekbôl kikerülô ôriâsi anyagban, mely jelentôségre alig all håtråbb a hivatalos levéltårak anyagånål és nem egyszer môdjàban àll olyan iratokat is meg- szerezhetni, a melyek az idôk viszontagsågai közt elpusztult hivatalos levéltârakbôl jutottak az elkallôdàs ütjàra. Mikor a Magyar Nemzeti Muzeum az irott tôrténelmi emlékek gyüjtését is felvette feladatai kôzé s a Széchényi orszâgos kônyvtàrral kapcsolatban külôn levéltâri osztålyt szervezett, megfizet- hetetlen szolgàlatot tett a magyar tôrténetirâsnak, mert oly térre vitte àt az ållam tevékenységét, a melyen eddig majdnem kizårolag magånérdekek érvényesültek, s oly forråsok megnyitåsåra nyujtott alkalmat, a melyek tartalmårol a tôrténetirôknak eladdig jobbåra csak hallomås ütjàn volt tudomåsuk. Ismerni kell a szomorü ållapotot, melyben hazai tôrténelmünk forråsai, a hivatalos és magån- levéltårak csak a most elmult szåzad kôzepén is voltak, hogy megértsük a külônbséget a régi és a mostani viszonyok között és méltånyoljuk a haladåst, melyet a magyar kultura ezen a téren is felmutathat. Orszågos levéltårunk a szåzadok viharai közt teljesen elpusztult; mesterséges uton kellett az egyes ållami intézmények, a kormånyszékek, a tôrvénykezési, pénzügyi és kôzigazgatâsi hatôsàgok irattårainak egyesitésével üjbôl megteremteni. A hiteles helyek levéltåraira és a nemesi csalådok leveles lådåira hétzåros lakatot ütôtt az ôsiség intézményében gyökerezö féltékenység és bizalmat- lansåg. A nagy åtalakulås, melyen Magyarorszåg a XIX. szåzad derekån åtment, a zår alol fel- szabaditotta, de a legtobb esetben együttal a közöny, a nemtorodés zsåkmånyaivå tette az addig kinesként ôrzôtt iratokat. Hosszü idönek kellett eltelni, mig az uj nemzedék megtanulta, hogy a leveles lådåikban örzött iratok elveszett jogi jelentôségénél sokkalta nagyobb az a tôrténelmi érték, melyet mint az elmult idôk beszélô tanùi rejtenek magukban. Még må is sok becses tôrténelmi anyag megy gondatlansåg és véletlen szerencsétlenség révén veszendöbe, de mind tôbb és tôbb kerül belôlük biztos kézre és a piaczra kerülô levéltâri anyag sorsa joformån jelentôségéhez mérten van biztositva, a miôta a magàngyüjtôkôn kivül immår az orszåg minden részében létesült tudomånyos intézetek versenyeznek tôrténelmi multunk e becses emlékeinek ôsszegyüjtésében. Ebben a tudomånyos tekintetböl igazån nagyjelentôségü munkåban méltån illeti meg a vezetô szerep a Magyar Nemzeti Mùzeumot, mely az ållam részérôl rendelkezésére ållo anyagi eszkôzôk- kel az elso hazai tudomånyos kôzgyüjteményt megilletô tekintély erkölcsi erejét egyesiti magåban az e téren reå våro feladatok teljesitésére. Hogy ez a munka mennyi külônbôzô irånyban veszi igénybe a hivatalos tevékenységet, kônnyen elképzelhetjük, ha figyelembe veszszük, a véletlennek hånyféle esélye jåtszik kôzbe e veszendô tôrténelmi emlékek sorsånak irånyitåsånål, minô külôn- bôzô oldalrôl kell figyelemmel kisérni és megragadni, itthon és a külföldön, a kinålkozo alkalmat az eladåsra kerülô kisebb-nagyobb oklevél-gyüjtemények megszerzésére és håny oldalrôl jelent- kezo érdekkel kell harczot vivni, hogy egy-egy ilyen gyüjtemény megszerzésére irånyulo verseny intézetünk gyôzelmével végzôdjék. A Müzeum anyagi ereje, sajnos, nem is åll arånyban az e téren reå våro feladatokkal ; habår az oklevelek våsårlåsåra forditott ôsszeg évenként majdnem felét teszi ki a Széchényi orszågos konyvtår javadalmånak, mégis igen sok esetben kell pénzhiåny miatt lemondania valoban értékes levéltåri anyag megszerzésérol. Szerencsére az anyagi erôk elégtelenségét mås oldalrôl jelentékenyen ellensülyozza annak a nagy tekintélynek erkölcsi tôkéje, melylyel a nemzeti kultura emlékeinek megôrzésére irånyulo hivatåsa szåz esztendôs müzeumunkat a kôzvéle- mény elôtt felruhåzta. Ennek a tekintélynek a nimbusza, a multak emlékei irånt tåplålt hazafias kegyelettel pårosulva, inditja a magyar tårsadalom minden rétegét arra, hogy az apåirol reå maradt iratoknak, az ôsei dicsôségérôl, viszontagsågairol, ôrômérôl és bånatårol regélô ereklyéknek itt keressen biztos helyet a megôrzésre. Ezerekre megy évenként azoknak az okiratoknak a szåma, a melyek ajåndék ütjàn kerülnek a Magyar Nemzeti Müzeum levéltåråba, és tizszerte nagyobb szåmmal