A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

58 A Szêchényi orszâgos könyvtär és szepesi kamarâktol szârmazô s jobbâra a hazai vârosokra és vàrakra vonatkozô pénzügyt iratokat és személyek szerinti iratok czimén egyes tôrténelmi személyek szerint csoportositott levelezéseket foglal magâban. Külön van felållitva az ajândékhoz kötött feltétel folytân a magyar kereskedelmi tårsasåg irattåra, külön csoportot, a rezervålt iratok csoportjât képezik azok az ajândékok és letéte- mények, melyek hasznâlata bizonyos idöszak leteltéhez vagy egyéb feltételekhez van kötve. S végül természetszerüleg külön kezeltetik a levéltâri anyag kiegészitéseül szolgâlô pecsétgyüjtemény és a fényképek gyüjteménye, mely màs levéltârakban ôrzôtt nevezetesebb oklevelek és pecsétek fényképeit és azok negativumait foglalja magâban. Ez a törzsanyag mai felosztâsa, mely elôrelâthatôlag lényeges môdositâson fog âtmenni, mihelyt a levéltâr rendszeres lajstromozâsa — a levéltâri személyzet és a kutato szakemberek kôzôs ôhaj- tâsa — megfelelö anyagi és szellemi erövel keresztülvilietö lesz. A tôrekvés e téren oda irânyul, hogy a külônféle lajstromok és mutatök készitésével kapcsolatosan a levéltâri anyag tartalmânak természete szerint olyan csoportok létesittessenek, melyek a nemzeti âllam és târsadalom különbözö szervel mükôdésének menetét egyes idöszakok szerint, a torténelmi emlékek összefüggö sorozatåban mutassâk be s ekként levéltârunk, a tôrténelmi adatoknak az orszâgos levéltâr utân legnagyobb târhâza, külsö elrendezésében is teljesen megfeleljen rendeltetésének. Annak a sok tôrténelmi kincsnek bemutatâsâhoz, melyet levéltârunk egyes csoportjai maguk- ban rejtenek, igen kevés tér âll rendelkezésünkre. Csak futô szemlét tarthatunk az ôriâsi anyag felett, csak a korszakalkotö események emlékeinek szentelhetünk néhâny percznyi figyelmet az oklevelek, diplomâcziai és belkormânyzati ügyiratok, tôrténelmi alakjaink hivatalos és magânlevelei- nek ama hosszü sorozatâbôl, melynek ha minden adatât megszôlaltatnôk, az egész ezredéves mult ùj életre kelve vonulna el szemeink elott. Az adatok mily rengeteg târhâza nyilik meg itt a kutato elott, mutatja azoknak az oklevelek- nek a szâma, a melyek tôrténelmünk legszebb korszakâbôl, a mohâcsi vész elôtti, onâllo, független Magyarorszâg idejébol maradtak reânk. Ez az a korszak, melynek okleveles emlékeiben a legnagyobb pusztitâst vitte véghez az a sok szerencsétlenség, a mely a magyar nemzetet Mohâcs ôta mâsfél szâzadon ât sujtotta s mégis több mint harminczezerre megy az oklevelek szâma, melyek a Magyar Nemzeti Muzeum levéltârânak törzsanyagäban és a letéteményezett csalâdi levéltârakban ebbôl a korböl öriztetnek. Maga a mongolok betôrése elôtti idöszak, melynek okiratos emlékei a legnagyobb ritka- sâgok kôzé tartoznak, 65 darabbal van ebben a sorozatban képviselve. Legrégibb oklevelünk e korbôl Kâlmân kirâly 1109-iki hires oklevele, mely Szent Istvânnak a veszprémvôlgyi apâczâk szâmâra görög nyelven kiadott kivâltsâglevele mâsolatât és megerôsitését foglalja magâban és melyet csere ütjân szereztünk meg az orszâgos levéltârtôl. Ez utân idôrendben Imre kirâly 1198-iki és 1204-iki oklevelei következnek; mind a kettô a Csâk nemzetségre vonatkozik, és az e nemzetségbol szârmazô Kisfaludy-csalâd iratai között jutott az utôkorra, de mikor a csalâd levéltârânak egy része örök letétemény ütjân a Müzeumba került, csak a mâsodik oklevél volt meg benne, az elsô, a csalâd és a nemzetség torténetének legkorâbbi irott emléke, melyet valaha Horvât Istvân kölcsönzött ki a csalâdi levéltârbôl, 70 évi lappangâs utân a véletlen szerencse kedvezésébôl vâlt 1892-ben a Müzeum tulajdonâvâ. A XIII. szâzad elsô felébôl még 37 oklevelet birunk IL Andrâs korâbôl és 25-ôt IV. Béla uralkodåsånak a tatârpusztitâsig terjedô elsô idôszakâbôl. Ezek leginkâbb birtokügyekre vonat- koznak; tôrténelmi eseménynyel alig âllanak kôzvetlen ôsszefüggésben, de mint tôrténelmünk ama korânak emlékei, melybôl legkevesebb irott adat maradt reânk, kultürtôrténeti szempontbôl megbecsülhetetlen értékkel birnak a tôrténetbüvârra. Legnevezetesebb kôzôttük IL Andrâsnak az az aranypecséttel megpecsételt 1223-iki oklevele, melyben a Kerka vizétôl Zârâig terjedô nagy területet, az ügynevezett brebiri vârmegyét Brebiri Gergely és Istvân ispânoknak, a Zrinyiek ôseinek adomânyozza. Nemcsak a délvidéki dinaszta csalâd tôrténelme szempontjâbôl érdekes ez az oklevél, hanem azért is, mert Andrâsnak azzal az aranypecsétjével van megerôsitve, mely az egy évvel elôbb