A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Széchényi orszågos könyvtar 61 rendkivül érdekes Vitéz Jànos esztergomi érseknek 1467. jùlius 18-ikàn Pozsony vårosåhoz intézett levele, melyben a vårost az åltala alapitott egyetem tanårainak fogadàsàra szölitja fel. A Jagellok szomorü emlékü idôszakàt méltôkép illusztràljàk II. Ulàszlônak még mint cseh kiràlynak 1490. màjus 8-ikàn cseh nyelven kiàllitott oklevele, melyben Szapolyai Istvânnak fényes jutalmat igér, ha ôt a magyar trônra segiti; Bakocz Tamàs bibornoknak a Dôzsa-làzadàs idejébôl Verbôczihez irt levele, s a kiràlyi hatalom sülyedését, a pénzügyi zavarokat, a kôzàllapotok züllését minden oldalrol illusztràlô kiràlyi adomàny- és zàloglevelek, hatalmaskodàsl perekben kiadott rendeletek s egyéb közokiratok és a magànlevelezés tömege. Vér Andràsnak 1504. màjus 1-én birtokvàsàrlàsi ügyben kiadott magyar oklevelében levéltàrunk tôrzsanyagànak legkoråbbi magyar nyelvemlékét birjuk (a csalàdi letétemények között a Kàllay csalàd levéltàràban van egy sokkal koràbbi keletü: Enyingi Török Imrének 1485. màrczius 31-ikén Kàllal Jànoshoz intézett latin leveléhez sajàtkezüleg irt magyar nyelvü utôirata) és szintén mint nyelvemlék bir jelentôséggel, azonkivül, hogy korànak egyik legnagyobb alakjàtôl szàrmazik, Verböczy Istvânnak 1523. november 12-ikén Keserü Mihàly boszniai püspök és nôvére kibékitése tàrgyàban kiadott oklevele, sajàtkezü alàirâsàval. Kôzépkori anyagunk nevezetességeinek sorozatàt II. Lajos kiràlynak 1526. augusztus 5-ikén a paksi tàborbôl kelt rendeletével zàrjuk le, melyben meghagyja az orszàg összes hatôsàgainak, hogy azokat, a kik serege szàmàra fegyvereket és eleséget szàllitanak, akadàly nélkül bocsàssàk àt a vàmsorompôkon. Minden, a mit itt felsoroltunk, a mohàcsi vész elôtti korszak tôrténelmi nevezetességeinek csak kis tôredékét mutatja be levéltàrunk tôrzsanyagàbôl. Magànak a gyüjtemény zômének vàltozatos- sàgàrôl, különbözö szempontokbôl valo jelentôségérôl behato ismertetésük nélkül, a mire itt elegendö helylyel nem rendelkezünk, csak azoknak a forråsoknak a figyelembe vételével nyüjthatunk némi meg- közelitö fogalmat, a melyekbol a gyüjtemény anyagànak legnagyobb része együvé került. A rendszere- sen folytatott gyüjtés révén szàz éven àt majdnem minden valamire valô hazai gyüjtemény a Müzeum tulajdonàba jutott. Széchényi Ferencz oklevélgyüjteménye utàn a XIX. szàzad elsô felének nagy gyüj- töitöl, a két Kovachichtôl, Jankovich Miklôstôl és Horvàt Istvàntôl, majd az ötvenes években Török Jànostôl, Nagy Gàbortôl, Nagy Istvàntôl, s az üjabb gyüjtök kôzül Pesty Frigyestôl, Wenzel Gusztàvtôl, Nagy Imrétôl, Majlàth Bélàtôl, Szendrei Jànostôl, Véghely Dezsötöl szàrmazo oklevélgyüjtemények- kel a legkülönbözöbb forràsokbôl összehozott levéltàri anyag olvadt együvé a Müzeum levéltàràban. Vannak ezek között olyanok, melyeknek gyüjtöit különös szempontok vezérelték ôsszegyüjtésükben ; Pesty Frigyes gyüjteménye leginkàbb a délvidékre, Majlàth Bélàé Liptô, Àrva és Turôcz vàr- megyékre, Nagy Imre gyüjteménye és a Véghely-féle nagy gyüjtemény tülnyomô részben a Dunàn- tülra vonatkozo anyagot foglal magàban ; az utôbbiban feltünôen nagy a Himfi Benedekre, Nagy Lajos vitéz hadvezérére vonatkozo iratok szàma. Egy külföldröl, Managettai Beck Pàltôl ajàndékba kapott gyüjtemény Pozsony és Nagyszombat XIV. és XV. szàzadi levelezésének legbecsesebb anyagàt foglalja magàban. A régi idök polyhistor alakjainak sokoldalü tudomànyos mükôdése azonban vala- mennyinél visszatükrözödik, legfôkép pedig a Jankovich Miklos, Horvàt Istvàn és az üjabbak kôzül Wenzel Gusztàv gyüjteményeinél, melyek tartalmuk vàltozatossàgàval és gazdagsàgàval majdnem pàratlanul àllanak a hazai magàngyüjtemények között. Épp ily vàltozatos tartalommal bir azoknak a kôzépkori okleveleknek sorozata, melyeket a Müzeum a Münchenbôl visszaszerzett Hunyadi-levéltàrért cserébe àtengedctt külfôldi vonatkozàsü kéziratok és oklevelek helyett kàrpôtlàsul kapott az orszågos levéltàrtôl s melyeknek kihalt tôrténelmi csalàdainkra, az alsôlendvai Bånfiakra, a Bàthoryakra, Garaiakra, Marczaliakra s a XVIII. szàzad végén eltôrôlt szerzetesrendek, a pàlosok, klarisszàk stb. tôrténetére vonatkozo anyaga sok becses tôrténelmi és diplomatikai emlékkel, kôztük egy valôban elsôrangü nevezetességgel, Kålmån kiràly 1109-iki oklevelével gazdagitottåk levéltàrunkat. Vegyük ehhez az egyes csalàdoktôl ajàndék vagy vétel ütjàn megszerzett levéltàrakat, melyek a tôrzslevéltàr anyagàba osztattak be: az Illéshàzyak fôüri nemzetsége, a Nyitra és Trencsén vàrme- gyékben honos Bossànyiak, a turôczmegyei szentpéteri Dàvid-csalàd, a Borsodban, Hevesben birtokos