A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

64 A Széchënyi orszâgos könyvtar a melyeket a felszabadulô legénynek remekbe kellett készitenie; és mint heraldikai emlék, egymagâ- ban âll a modori és szakolczai posztônyirôk 1659-iki kivâltsâglevele, melyben I. Lipôt az atyja, III. Ferdinand àltal az ôsszes magyarorszâgi posztônyirôknak adott kivâltsâgokat, kôztük egy közös czimer viselésének jogât, ünnepies alakban megerôsitette. A pecsétek gyujteményének alapjàt a kôzépkori kiràlyaink pecséteirôl a bécsi osztràk tôrténelmi intézet utjan 1885-ben készittetett 92 darab gipszlenyomat vetette meg. 1887-ben a gipsz- és galvân- masolatok szâma mâr 150 volt. Az 1896-iki ezredéves orszâgos kiâllitâs tôrténelmi fôcsoportjàn kiâlli- tott ôsszes pecséthasonmâsok szintén a Mùzeum tulajdonâba mentek àt; azôta e gyùjtemény, a kirâlyi és kirâlynéi pecséteknek Szent Istvântôl V. Ferdinândig s az erdélyi fejedelmek pecséteinek teljes sorozatàt foglalva magâban, elsô helyen âll e nemù hazai gyüjteményeink kôzôtt. Miként a pecsétek csoportja sphragistikai, ùgy a fényképgyüjtemény diplomatikai szempontbôl egésziti ki a levéltâr anyagât. A fényképek gyüjtésénél egyik fô szempont, hogy a XL és XII. szâzadbôl fenmaradt hazai oklevelek mâsolatai lehetôleg teljes sorozatban szereztessenek meg; ezekbôl eddig külônôsen a horvât és dalmât tartomânyokra vonatkozô kirâlyi kiadvânyok vannak nagy szâmmal képviselve. A csalâdi levéltârak osztâlyânak alapjât a Kâllay csalâd vetette meg 1876-ban ôrôk letétemé- nyül elhelyezett levéltârâval. Az a csalâd volt az elsô ezen a téren, melyrôl kôztudomâsù volt, hogy a nagykâllai ôsi kastély tornyos szobâjâban hârmas zâr alatt, melyek kulcsai a hârom széniornâl âllottak, ôrizte a tatârjârâs korâig felmenô okleveles emlékeit s csak a legritkâbb alkalommal nyitotta meg azokat a csalâdtagok elôtt, a legszorgosabb ellenôrzés alâ vetve mindenkit, a ki a levéltâr helyiségében megfordult. Ez a féltékenység a csalâdi okiratok hasznâlata kérdésében âltalânos volt a nemesi csalâdoknâl akkor, a midôn egyetlen oklevél alapjân uradalmakat lehetett addigi birtoko- saiktôl elperelni; de az ôsiség intézményének eltôrlése leverte a zârakat a csalâdi leveles lâdâkrôl s megszüntette az egyetlen igazi akadâlyt, mely azok hasznâlatât a tôrténetirôfcnak megnehezitette. S az elsô csalâdi levéltâr elhelyezése a Magyar Nemzeti Mùzeumban megmutatta annak az ùtjât, miként lehet e becses tôrténelmi emlékeket a kôzhasznâlatnak akkép âtadni, hogy egyùttal meg- ôrzésük is ôrôk idôkre biztositva legyen. A Kâllay csalâd példâjât még abban az évben két, a kôvet- kezô évben négy mâs csalâd kôvette s azôta évrôl-évre szaporodvân a csalâdi letétemények szâma, a csalâdi levéltârak osztâlya ez idô szerint nem kevesebb, mint 54 fôùri és nemesi csalâd iratait foglalja magâban. E levéltârak, mint emlitôk, egymâstôl elkülônitve kezeltetnek; minden egyes csalâd iratai a csalâd nevét viselô bélyegzôvel ellâtva, a csalâdi czimer alatt vannak felâllitva; kezelésük egyébként teljesen azonos a levéltâr tôrzsanyagâéval, csak hasznâlatuk van bizonyos korlâtok kôzé szoritva, a mennyiben a Magyar Nemzeti Mùzeum falain kivül csak az illetô csalâd beleegyezésével lehet azokat kikôlcsônôzni. Az egyes levéltârak kôzôtt terjedelemre és tartalmuk jelentôségére nézve igen nagy a külônb- ség. Vannak kôzôttük egészen kis terjedelmüek, melyek anyaga bôven elfért annak idején egy leveles lâdâban, de vannak olyanok is, melyek egész külôn szobâkat tôltôttek be a régi csalâdi kastélyokban. De a tôrténelmi jelentôség nem mindig függ a levéltâr terjedelmétôl. Szâmra leg- kisebb példâul, de mégsem a legjelentéktelenebb a koronghi Lippich csalâd levéltâra, mert bâr csak 97 darabot szâmlâl, ezek kôzül 56 a mohâcsi vész elôtti idôszakbôl szârmazik; épp igy a draskôczi és jordânlôldi Ivânka csalâdnak 173 darabbôl âllô levéltâra 89 kôzépkori oklevelet, kôztük 4 Ârpâd- korit mutat fel, melyek mindannyia a csalâd turôczmegyei ôsi birtokaira vonatkozik s a Hont- Pâzmân nemzetségnefc, melyhez a csalâd tartozik, tôrténetével âll ôsszefüggésben. A grôf Blagay- csalâd levéltâra 272 darabot szâmlâl, kôztùk kôzépkori oklevél van 142, valamennyie elsôrangù fontossâgù a szlavôniai orszâgrész tôrténetére s az egész levéltâr érdekességét nôveli, hogy benne a Babonicsok ivadékainak, az utolsô délvidéki dinaszta-csalâdnak emlékei vâltak a nemzet kincsévé;