A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Széchényi orszågos könyvtar 69 Hosszùra nyult Ismertetésünk csak körvonalokban mutathatta be a Magyar Nemzeti Mùzeum levéltârânak képét. De talân nem is szükséges bôvebb reflexiôkat fùzni ahhoz, a mit az itt felsorolt szâraz adatok a gyùjtemény szervezetérôl, rendeltetésérôl, mai âllapotârôl, a benne foglalt anyag természetérôl beszélnek. „Colligite fragmenta, ne pereant“ — gyùjtsétek össze a maradvânyokat, nehogy elveszszenek : ezt a jelszôt, mindazok jelszavât, a fcik a multak emlékeinek megmentésén fàradoznak, senki sem követte oly szigorùan és senki sem juttatta oly fényesen diadalra, mint a Magyar Nemzeti Mùzeum. Nincs a nemzeti târsadalom ezerszâlù szervezetének olyan organuma, melyet ne hivott volna segitségül a gyüjtés szakadatlan munkàjàban, nincs egyetlen forrås, melyet ne igyekezett volna kiaknàzni fåradozåsai sikerének érdekében. Az anyag, mit ekképen együvé hozott, gazdagsåg és våltozatos tartalom tekintetében pàratlanul åll a maga nemében. Az ållami és nemzeti élet valamennyi szerve, a koronàtôl a legszerényebb helyhatôsâgig, a târsadalom minden rétege, a legelsô fôùri nemzetségektôl az iparüzô polgâri osztâlyig egyenlô arånyban van tevékeny- ségének legközvetlenebb emlékeivel levéltârunk anyagâban képviselve ; tôrténelmünk legnagyobb alakjai, az Arpâd-hâz nagy kirâlyain kezdve és az ùjkor hârom szellemôriâsân, Széchényin, Kossuthon, Deâkon végezve, s a nagy tömegben elveszô kis emberek, a névtelen hösök és munkâsok egyforma kôzvetlenséggel szôlalnak meg azok adataiban s a tôlük reânk maradt okiratos emlékek egyarânt vilâgitjâk meg a nemzeti dinasztia, az Anjouk, a Hunyadiak fényes korszakât, a török jârom szomorù éveit, a politikai és vallâsi szabadsâgért folytatott küzdelmeket, a regenerâlâs lassù mun- kâjânak szâzadât s annak a csodaszerû âtalakulâsnak a folyamatât, melynek viliaraibôl a nemzet mintegy megifjodva tâmadt ùj életre. Ezeréves tôrténelmùnk minden dicsôségét, minden gyâszât, mint egy nemzeti Pantheon emlékeinek sorozata, tükrôzi vissza ez a levéltâr s intézetünk a szâzados évfordulônâl büszkén mutathat reå, mint arra az alkotâsâra, melyben legteljesebb mértékben sikerült a nemzet multjât ôsszeforrasztania annak jelenével. II. Endre nagypecsétes oklevele.