A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

80 Az érem- és régiségtår meg lehetett mentent. Sokra kell becsülni Érdy egyéni érdemei szempontjâbôl azt a mükôdését, mely nem a véletlentôl vett irånyt, de sajåt kutatâsi hajlamåbol sarjadzott. Egyik nagy érdeme, hogy a N. Muzeum elso kezdeteitôl fogva becsben tartott antik kôemlékeknek megmentését oly melegen fölkarolta. 1837-ben a Tudomânytârban a „verebi sirkönek“ ismertetésével kezdte e nagybecsu kutatåsait és jôformân élte végéig kisérte az ô elôszeretete az o-kor e tisztes tanusågait. Mås érdeme, hogy a Kubinyi Ferencz és Jankovich Miklos åltal hazânkban legelobb meginditott tudomånyos czélu åsatåsok åltal adott üdvös példåt követte. Legelobb 1847-ben Érden inditott meg nagyobb mérvü åsatåst és ennek sikere okozta, hogy o maga is ezutån Érdyre vål- toztatta nevét. Utôbb jôformân nem mult év, hogy valahol az åsot a tudomåny érdekében kisebb- nagyobb sikerrel hasznositotta. Az ö nemes szenvedélye indokolt és értheto, mert mindjårt måsodik åsatåsa, az 1848 telén Székesfejérvårtt vezetett kutatåsa oly eredmény- nyel jutalmazta, a milyen igen kevés magyar kutatonak jutott osztàlyrészül, magyar fejedelmek sirjait åsathatta ki és a sirokat tartalmukkal együtt letehette a N. Muzeumban. Ma talån elso sorban ez ereklyék mütôrténeti fontossågåt becsüljük igen nagyra; de egy fél szåzaddal ezelött, midôn Érdy Jånos a Muzeum ûjonnan megnyilt palotåjåban, az absolutistikus ônkény legsûIyosabb napjaiban årpådkori fejedelmek koronåit és egyéb ereklyéit tehette az ide zaråndoklo hazafiak ezrei elé és kevéssel utôbb a nagy nådor hagyatékâbôl a N. Mûzeumra szållott margitszigeti koronåt harmadik årpåd- kori magyar ereklyéül helyezhette a két måsik korona mellé, akkor az érdemes tudos és melegszivu hazafi érezte, hogy az ôsi dicsôség vigaszåt öntötte honfitårsai keblébe. A N. Muzeum régiségtårånak népszerusége ez években a legnemesebb môdon mér- hetlenül fokozôdott, mert a hazafias kegyelet szentélylyé avatta, a hovå a bus hazafi vigaszért zaråndokolt. Låtni valô, hogy helytelenül értesült kortårsak, sot az utôkor åltal is néha tulszigorral megitélt Érdynk korszaka igazån nagy fontossågu volt a régiségtår tôrténetében. Az intézet nemzeti voltåt sokkal erôsebben és nagyobb sikerrel érvényesitette, mint az elôbbi idôszak és a magyar ôsvilâgrôl valô képzelem kåprå- zata, mely az érdemes férfiut tudomånyos dolgozataiban néha elragadta, az ôtvenes és hatvanas éveknek majd mélabus, majd fellengzôs hangulatåba ôsszhangzô mozzanat gyanånt illeszkedett belé. Håla és kotelesség inditott arra, hogy ot, ki osztålyom majd- nem szåzados folyamatåban az ô- és ûjkor között oly erös összekötö tag volt, hu åbråban itt megörökitsem. Mikor a derék férfi fölötte szerény javadalom mellett és igen kedvezotlen viszonyok között eltöltött huszonhårom évi kozszolgålat utàn hetvenhét éves koråban aggsåga åltal kényszeritve 1869-ben julius 1-én nyugalomba lépett, akkor a jôl teljesitett hazafias kotelesség tudatåval vonulhatott vissza és nyugodtan tette, mert teljes bizalommal volt a férfiak irånt, kikre ezutån az intézet vezetése håramlott. Az intézet a legmegfelelobb vezéreket nyerte, kikkel a hatvanas évek végén szakunk dicsekedhetett. Pulszky Ferencz 1869-ben került a mùzeum élére és alig egy fél évvel utôbb az ô javaslatâra Römer Florist nevezték ki az érem- és régiség- osztåly orévé.