A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- es régiségtâr 79 egy részét, a N. Müzeumnak ajândékozta Pompejibôl magàval hozott régiségeinek felét és a müzeumi régiségtâr tudomânyos kiadvânyaira tôbb ezer forintra meno alapitvânyt tett. Érdy hazafias bûja közepette a gyüjtemény fôlâllitâsânak szellemileg és testileg fârasztô munkâjâban keresett szôrakozâst és mint a toll szorgalmas forgatôja, irodalmi munkâssâgâban talâlt némi vigaszt. Az ö ôrségének idején a sors nagyfontossâgü tudomânyos leletek egész so- râval lepte meg a müzeumot. Érdy legjobb tudomâsa sze- rint értékesitette azokat a ha- zai historia érdekében. Meg- becsülhetetlen kincs jôtt az ötvenes években rômaiak âltal Abrudbânyân elhagyott târ- nâkban vilâgossâgra ; rômai viaszos tâblâk egész sora, a viaszba bekarczolt irâsokkal. Érdy az 1855—1859. években ismételten legnagyobb érdek- lôdéssel târgyalta e fontos ok- mânyokat, melyeknek javât sikerült a N. Muzeum szâ- mâra megmenteni. Hogy az ö magyarâzatai nem arra az eredményre vezettek, melyet ma tudunk, azt egyrészt az akkori epigraphika kezdet- leges volta és mâsrészt Érdy- nek a Horvâth Istvân tanai- hoz valô meleg ragaszkodâsa okozta. Még fontosabb volt a hazai archaeologia szem- pontjâbôl Érdynek igazân ér- demes tanulmânya a mûzeum szâmâra megmentett verebi magyar pogânykori sirrôl (1858) és ugyancsak elisme- Érdy Jånos hetvenéves koråban. A n. müzeumi érem- és régiségosztàly ôre 1846-tôl 1869-ig. rés illethette az ôsz tudôst, midôn 1861-ben a fölötte becses Constantinus monomachos- féle aranykoronânak Nyitra-Ivânkân lelt rekeszes zomâczû lemezeit ismertette. Csak e hârom kimagaslô mozzanatot, melyekhez Érdy neve mindig hozzâ fog füzödni, emeltük ki az osztâly tôrténetébôl, mely akkor még sem lehetett oly szomorù, a mikor ily elsôrangù tudomânyos kincsek kerültek szinre és azokat a mûzeum szâmâra