A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

78 Az érem- és régiségtàr valamint fegyverek, azért a két sorozatot, mint föcsoportokat, az egész tömegböl kiemel- ték; a hâtralévô emlékek ismét tizenöt kisebb csoportban sorakoztak. Igy tåmadt négy csoport. Elsô helyen a pecsétlôk és pecsétek 83 darabbal ållanak; a måsodik csoport (antiquitates et raritates varii generis) 312 tårgyat szåmlålt; a fegyverek gyüjteménye 193 darabra emelkedett, végül legtöbb volt a görög és rômai antiquités, egészben 495 szåmmal. E négy fôcsoport és a benne foglalt összesen 47 alcsoport volt az a folosztåsi alap, mely ezutån is a régiségosztåly egész elsô korszakån åt mintegy hårom évtizeden keresztül a gyüjtésnek irånyt szabott és a rendezésnél keretül szolgålt. Ebben a keretben érvényesült ugyan mår a nemzeti müzeumok igazi hivatå- sånak szempontja, de még sem elég szabatosan domborodott ki benne a hazai culturtôrténelem eszméje. Le kellett folynia a nemzeti üjjàszületés korszakånak, hogy e fontos gyüjtemény hivatåsa a nemzet multjånak szempontjâbôl ùgy sajåt vezetôi mint a hazafiak ontudatåban, kik lassan-lassan érdeklodni kezdtek a jeles Széchényi és a nagy nådor alkotåsa irånt, teljes vilågossågra keljen. Luczenbacher Érdy Jånos egyéniségében, a ki maga végig élte és végig küzdötte a nemzet megifjodåsåt, kapta az osztåly 1846 mårczius 16-ikån azt a vezetöt, a ki, mint Horvåt Istvån buzgô tanitvånya, ez osztåly élén sajåt lelkületében, gondolkodå- såban és érzésében ônmaga képviselte a nemzet aspiratioit. Huszonhårom éves ôrsége mås tekintetbol is külônâllô korszaknak tekinthetö. Hivatalba lépésével vége szakadt annak a fonåk ållapotnak, melyben az osztåly Halitzky Antal (f 1837-ben) halåla utån majdnem tiz évig volt, midon az onållo vezetést nélkülôznie kellett. E szomorü évtized elején az 1838. évi årviz miatt sietve és kello ovatossåg nélkül lådåkba pakkoltåk a mùzeum régiségeit és mig egy részüket a Ludoviceumban ideiglenesen folållitottåk, legtöbb részét évek sorån åt lådåkban zårva raktårakban hevertették. Midon végre elkészült a nemzet åldozatkészségébol az orszàgùti nagy palota, annak elsö emeletén végleges hajlékot nyert a sokat hånyatott gyüjtemény. Az üjonnan kinevezett or elso teendôje volt egy szolgåval a gyüjtemény folållitå- såhoz hozzålåtni. Legtöbb teremben hiånyzott a bütor, szabadon, polczokra s léczekre lehetett csak valamikép elhelyezni a legbecsesebb kincseket. Csak lassan-lassan, évek sorån birt Érdy egyes hazafiak åldozatkészségébol, b. Sinâtôl, b. Gerliczy Vinczéné- töl bütorokat vagy bütorokra kôltséget kapni. A fåradsågos rendezési munka alatt bekövetkeztek az 1848. és 1849-ik év izgalmai, melyek közepette a nemzet kincseit hol az osztråk, hol az orosz invasiotol féltették és az üj palota legrejtettebb zugåban falaztåk el. Az absolutismus kora erôsen sujtotta Érdy hazafias érzését és mivel soha sem volt bizalma az akkori uralom vezetôihez, mert mindig eroszakossågtol féltette a reåja bizott nagy értékeket, különben is zârkôzott kedélye majdnem buskomorrå vålt. Néha olyankor is eros bizalmatlansåggal vette a kormåny intézkedéseit, ha azok joindulatot tanusitottak. Pedig a müzeum jôakarôi között nem egyszer az akkori hatalom képviseloit is låtjuk. Az orszågot teljhatalmülag kormånyzo Albrecht föherczeg emlékezetessé tette a nevét ajåndékaival. Ide juttatta a hires jahrendorfi éremlelet