A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtér 85 ez ido szerint (az 1901-ik év végén) 10744 kötetet ölel fol. A szakkônyvtâr tartalma természetesen az érem- és régiségosztâlyban képviselt szakokhoz simul. Igy nevezetesen a numismatikai, a fegyverek tôrténetére vonatkozô, az antik kôzép- és üjkori élet emlékeire vonatkozô specialis szakokban kônyvtârunk mâr meglehetös becses sorozatokat tüntet fol és mivel nemcsak az osztâly tisztviselöi, de egyéb szaktârsak is hasznâljâk, az elmult kôzel hàrom évtized alatt jelentékeny hatåssal volt tudomânyos irodalmunkra. Ugyanezen kônyvtâri teremben ôrizzük fényképeink és kézrajzaink tarat. Meg- alapitotta Romer, midon az 1876. évi nemzetközi ôsrégészeti congressus alkalmàbôl megyeszerte constatâlvân az oskori halmokat és eroditéseket, sok megye mappâjât gyüjtôtte a belérajzolt halmok és ösi sânczmüvek helyrajzi jelzésével. Utôbb néhâny szàz lapra terjedô fényképsorozattal a régiségosztâlyi tàrgyakrôl készült fôlvételekkel a régiségtâr képes leltåråt lehetett meginditani. Becses anyagot nyertünk, midön az 1884-ben megtartott orszâgos ôtvôskiâllitâs fényképi apparatusa ide került és ügyszintén az orszàgos millenniumi kiâllitâs tôrténeti csoportjânak igazgatôja szives volt sok nagybecsü fényképpel, tollrajzzal és képes duczczal gyarapitani készletünket. Mas gyarapodasi forras szokott a külsö megrendelések alapjân a régiségosztàlyban készülô folvételek maso példânyaibôl eredni és a miôta néhâny év ôta van kôltség az osztaly tudomanyos leirô lajstromainak elôkészitésére, azôta e fontos munkâk érdekében majdnem szun- telenül folyik az àbrâk rajzolâsa és a fényképezés. Ily môdon ennek a ^asznos apparatusnak âllomânya az utôbbi évtizedek ôta 1901 végén mâr ket ezernel tobb lapra emelkedett és mindennemü archaeologiai kutatâsoknâl fontos segitsegul szolgal. Az osztâly hârom folyosôjât és az elôcsarnok jelentékeny részét kôzel harmincz évig egy nagybecsü gipszmâsolati gyüjtemény vette igénybe. Az antik szobraszat legjelesebb alkotâsainak gipszmâsolataibôl âllô gyüjtemény megalapitâsa az 1870-es évek elején Pulszky Ferencz elévülhetlen érdeme volt. Nagy zômét a bécsi vilâg- kiâllitâson szerezte be Pulszky, az ottani görög osztâlybôl, a hol Martinelli athenei gipszôntô az Athenében létezô legjelesebb ô-gôrôg szobrok és dombormuvek masolatait kôzszemlére ållitotta. Ezt a gyüjteményt a rendelkezésre âllô szereny eszkozokbo évrôl-évre rendszeresen kiegészitettük. Népünk ezrei gyönyörködtek benne, a müvészek és archaeologusok pedig azon fôlül hasznukra forditottâk; ez lévén most is az orszâg- ban az egyedüli rendszeresen egybegyüjtôtt classikus szoborsorozat. Midön Pulszky Ferencz az antik vilâg remek alkotâsainak Nemzeti Müzeumunk- ban helyet engedett, nem egy oldalrôl eloitélettel talâlkozott, de a végén a gyüjtemény önmaga vivta kl magânak benrejlö megbecsülhetlen müvészi ertekével müvelt közön- ségünk elismerését és midön az orszâg ezeréves fordulôja tâjân egy nagy gipszmâsolati müzeum eszméje merült fôl, az eszme népszerüsitésében nem kis részôk volt a Nemzeti Müzeum folyosôin szorongô remekeknek. A szépmüvészeti müzeum fôlépülvén, mâr legközelebb fog bekövetkezni az a pillanat, a mikor a most ideiglenesen félrerakott gyüjtemény diszesebb és megfelelôbb helyiségekben ismét érvényesülni fog. Nemzeti Müzeumunk szempontjâbôl sajnâlni lehet, hogy most egy oly sok gonddal teremtett gipszmüzeummal szegényebb, de megszünik az a panasz, melyet mâr Rômer Flôris hozott föl ellene, hogy szerfölött szüken kimért müzeumi helyiségünkben minden talp-