A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

86 Az érem- es régiségtar alattnyi helyet szerényebb, de hozzânk közelebb âllô hazai emlékeinknek kell szånni. Es mivel a boni emlékek lemintâzâsât és mâsolataik egybeâllitâsât époly fontosnak tartottuk, mint az antik remekek beszerzését, még a hetvenes években tanittattuk ki gipszmintâzâsra egyik ügyes emberünket és a müzeumi elöcsarnokban szerény eszkö- zeinkhez mérten lassan, de biztos kôvetkezetességgel kezdtük néhâny éven åt a fontosabb hazai emlékek masolatåt egybegyüjteni ; a midôn egy orszâgos intézet, a tôrténeti képcsarnok üj alapitâsâra sok egyéb képpel és szobråszati müvel együtt lefoglaltâk és elvitték a N. Müzeumbôl e gyüjteményt is, mely ott, a hol akkor fôlâllitottâk (a budai vârbazârban), ezutân részben tönkre ment. Csak évek hosszü sora utân, a millenniumi kiållitås befejeztével, népesültek be ismét a müzeum elocsarnoki helyiségei hazai emlékekrol vett gipszmåsolatokkal. Ezt a fölötte örvendetes tényt a müzeum elso sorban a millenniumi kiâllitàsban a tôrté- neti osztàly igazgatôjânak Szalay Imrének köszönhette, a ki, mint a gyüjtemény üj alapitôja, annak vezetését, fôlâllitâsât és gyarapitåsåt itt is igazgatôi gondjai kôrébe fogadta. Midôn 1880-ban a N. Müzeum megcsonkitâsâval vetették meg a tôrténeti képtâr alapjait, akkor csak ismétlôdôtt, a mi mâr 1877-ban tôrtént, mikor az orszâgos ipar- müvészeti müzeumnak lehetô gyorsan és lehetôleg kevés kôltséggel kellett létezési jogot adni. Akkor tôbb szâz régiségtârgyat, kezdve az egyiptomi kor emlékeitôl le egészen a Rômer âltal nagy gonddal egybegyüjtôtt népies majolikakészitményekig és a Szalay Àgost-féle gyüjteménybôl szerzett bâbsütô formâkig, elvittek ideiglenes letétül az üj müzeumba, és mikor utôbb Zichy grôf konstantinâpolyi nagykôvet a N. Müzeumnak cyprusi cserépedényeket ajândékozott, azokat is elnyelte az üj ambitiôkkal vilâgnak indülô fiôkintézet, sôt mikor 1899-ben Pulszky Ferencz magân- gyüjteményébôl a N. Müzeum kôltségén egy jeles gôrôg bronzkanna vétetett meg, melynek az archaeologiâban mint Grimani vâzânak régôta megalapitott hire volt, ezt is hatôsâgilag az üj müzeumba utaltâk, az anyaintézet igy tâplâlvân, mint egy âldo- zatkész ôriâsi pelikân, sajât épsége ârân aprait. A jelentékeny hâtrânyokat, melyek a N. Müzeumot ily môdon érték, csak ideiglenes bajoknak tartjuk. Reméljük, hogy hüsz év ôta felpanaszolt bajunk, a kellô terjeszkedés lehetlenségérôl helyesebb orvoslâst fog talâlni, mint a mily orvoslâs abban az érvelésben rejlik, hogy most a N. Müzeumban nem lévén hely, tehât a régiség-osztâlyt, mint nemzeti emléktârt szét kell szedni, tônkre kell tenni ! Ilyfajta orvoslâs fenyegette osztâ- lyomat nem régiben 1899-ben, midôn akadtak hazafiak, a kik helyszüke czimén és egy hadtôrténelmi müzeum alapitâsânak vezérszava alatt legbecsesebb és legnemzetibb gyüjteményétôl, a fegyvertârtôl kivântâk megfosztani. A veszély szerencsésen elvonult és a midôn az 1901-ik évben az antik szobrok gipszei eltâvolittattak az osztâly éjszaki és részben keleti folyosôjât szântuk hadtôrténelmi szerzeményeinknek, melyeket a gyüjtemény ôrével Nagy Gézâval évek sora ôta kitartôan gyüjtôttünk. A mit eddig szereztünk, azt még el birtuk itt helyezni, sôt a Delhaes-féle hagyatékbôl a müzeumra hâramlott becses sorozatoknak is birtunk még hajlékot adni, de a jôvôrôl majd a jôvônek kell gondoskodnia.