A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

88 Az érem- és régiségtår osztâly termeiben és folyosoin nem lehetett helyet szoritani. Még lehetséges lesz talån néhàny év gyarapodâsât igy raktârozni; de ezutân bekövetkezik a régiségosztâlyra az a fordulôpont, mikor a tér bôvitése valôsâgos életkérdéssé fog vàlni. A legtôbb eurôpai müzeumban, mely a N. Müzeummal egykorü, e kérdést màr régen megol- dottàk. A megoldâs rendszerint az voit, hogy vagy kitelepitették a közös hajlék alatt nagyra nôtt gyüjtemények kôzül a heterogen természetüeket, vagy a culturtôrténeti gyüjtemények szâmâra megfelelö üj palotâkat épitettek. A britt müzeumban a tôrténeti gyüjteményeket hagytâk meg régi helyükôn és a természetieknek emeltek üj hajlé- kokat. Helyesebben és gyökeresebben oldottàk meg a kérdést Berlinben, Münchenben, Boroszlôban stb., a hol a megnott archaeologiai, mütôrténeti s egyéb culturalis mü- zeumoknak a kor igényeinek megfelelö üj palotâkat emeltek, vagy még folyton emelnek. Poroszorszâgban és Francziaorszâgban azt is helyesen ismerték fôl, hogy a haladô cultura mindig elsô sorban a központi nagy nemzeti culturintézetek korszerü kibôvitését s üjjâépitését, egy szôval megerôsitését igényli és az âllamnak elsô sorban erre a fôczélra kell erôt gyüjtenie és reâforditania fôfigyelmét. Mert ha az âllam a peripheriât erôsiti, mielôtt a központot kielégitette, ennek a gyôngitése kôvetkezmé- nyeiben minden külsô intézményre is hâtrânynyal jâr. Römer Flöris egyik elévülhetlen érdeme volt, hogy orszâgszerte ébresztett érdek- lôdést a haza multja irânt. Több helyütt akadtak lelkes ügytârsak, kik magukkal ragadvân egy-egy megye vagy våros kôzvéleményét, Römer javaslatâra târsulatokkâ tômôritették az érdeklôdôket és létesitettek vidéki müzeumokat. Ritka helyen tudott az oszinte igazi érdeklôdés gyökeret verni és megâllandosulni. Ilyen esetekben indokolt az âllam kôzbenjârâsa ; azonban ily elôfôltételek nélküli âllamositâs sem a központnak, sem a vidéknek nem vâlhatik tartôsan hasznâra. Tôrténeti vâzlatunkban az érem- és régiségosztâly mai âllapotânak szemléleténél lépésrôl-lépésre a multbôl indokoltuk a jelen helyzetet és igy reâ kellett utalni hâtrâ- nyainkra, mielôtt még mindazokat az intézkedéseket méltânyoltuk volna, melyek az utôbbi évtizedekben haladâsunkat lehetôvé tették. Hâlâval kell elismerni, hogy a tôr- vényhozâs fokozatosan emelte az osztâly javadalmât, miâltal lehetôvé vâlt, hogy sike- resebben birjuk az orszâgban fôltünô érem- és régiségleleteket megmenteni, mint azelôtt. A hadtôrténelmi gyüjtemény külôn 2000 koronâra menö javadalmat nyervén, ennek a szerény ôsszegnek helyes fôlhasznâlâsa is szép eredményekre vezetett, miként azt mindenki lâthatja, a ki majd az osztâly éjszaki folyosôjân a nôvedéket szemléli. Üj tétel gyanânt archaeologiai âsatâsokra kapott az osztâly 1600 koronânyi évi âtalânyt, a mi lehetôvé tette, hogy fontosabb lelôhelyeken tervszerü kutatâsokat rendezzünk és kôzvetlen fôlügyeletünk alatt szinrekerülô tudomânyos anyaggal gyarapitsuk az osztâly gyüjte- ményeit. Mâr Érdy Jânos ismerte fôl az âsô fontossâgât az archaeologiâban, Römer Floris is elég sürün alkalmazta, jôval mielôtt a hires Schliemann Henrik az archaeo- logusok âsôjât vilâghirre és népszerüségre emelte. Egyéb fontos mozzanat voit a közel- multban, hogy szakszerü lajstromok kôzzétételére külôn tétel vétetett fôl évi javadal- munkba. E tétel terhére måris modunkban volt évek sorån åt az osztâly egyik legérdekesebb gyüjteményének, a fegyvertârnak képekkel gazdagon ellâtandô lajstromâra