A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Aranyöv részlete a fokorui leletböl. (’/a nagys.) 2. Ôskori emlékek. Dr. Eber Làszlôtôl. Körülbelül tiz évvel azelôtt, hogy a dån C. J. Thomsen az oskorbol szårmazo emlékek hårmas fôlosztàsàval a praehistoriai kutatås alapjåt megvetette, 1825-ben jelent meg a „Cimeliotheca“, Miller igazgatô hàtrahagyott munkàja. Ez az elsô forråsunk, a melybôl a Nemzeti Mùzeumban örzött ôskori tàrgyakrôl értesülünk. Néhàny kôbaltân kivül, a melyek a fegyverek között szerepelnek, nagyrészt a görög és rômai régiségek csoportjåba vannak beosztva, a szerzô a classikus irôkbôl a) Fürészlemezek a pécskai bronzleletbôl (*/2 nagys.) vett idézetekkel igyekszik ôket megmagyaràzni, de a mellett, helyes érzékkel, nem mulasztja el az egyes darabok provenientiåjåt, a leletek helyét is pontosan följegyezni. Ilyképen a „Cimeliotheca“ még mai nap is becses forråsa a késôbb oly nagyra nôtt csoport eredeti ållomånyånak. Hetven- nyolczvan darab volt az egész, a kôbaltàkon kivül b) Csüngôk a pécskai bronzleletbôl Oli nagys.) bronzkardok, tôrôk, låndsåk, tük, tekercsek, sarlok és egyéb szerszåmok, közöttük csâkânyok is, a melyeket Miller a rômai lictorokkal hoz kapcsolatba. Rendszeres gyüjtésrôl természetesen a következö idôben sem lehetett szô. Azok az ôskori leletek, a melyek tôbbnyire nagyobb gyüjteményekkel kerültek a müzeumba, az antik emlékek között fog- lalnak helyet. Kiss Ferencz, egyetemi tanår lajstroma réglséggyüiteményérôl, a mely 1844-ben a mùzeum 12*