A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

92 Az érem- és régiségtår birtokàba jutott, „Arma Romana, barbararum gentium, et Ornatus armorum“ czim alà foglalja a bronzfegyvereket, nevezetesen 6 kardot, 30 làndsàt, 12 nyilcsùcsot. Meglehetôsen sokra becsülték ôket : egy-egy bronzkard értéke 10 és 35 pengo forint között vâltakozott. 1846-tôl fogva, a miôta az érem- és régiség-osztàlynak rendes szerzeményi naploja van, nyomrol- nyomra kôvethetjùk a gyarapodàst. A szabadsàgharcz lezajlàsa utàn Kubinyi Ferencz, legelso és legbuzgöbb kutatoink egyike, az oroszok åltal fôlégetett „losonczi hàzànak romjaibol åsatta ki, 's Bronzôv részlete a pécskai leletböl. (Kb. *|8 nagys.) mint egykori gyujteményének maradvànyait“, egyebek között „rézkori régiségeket“ is ajåndékozott a Nemzeti Mùzeumnak, a melyeket különösen értékesekké tesz az a kôrülmény, hogy nagy részoket maga Kubinyi åsatta ki a nôgràdmegyei Kis-Terenne helység területén elnyùlô Hårsas, màskép Arany bércznek északi oldalàban. Àltalàban Felsö-Magyarorszagon induit meg legelöbb a kutatàsi, âsatàsi kedv és az ôskori régiségek gyùjteménye a következö években nagyrészt Nôgràd, Zôlyom, Abauj, Borsod és Zemplén megyékbôl gyarapodott. A kis-terennei telep kutatàsàt buzgön folytattàk még éveken àt és részben Kubinyi, részben bàrô Vécsey Miklos és bàrô Luzsinszky Kàroly ajàn- dékoztàk az àsatàsok eredményét a mùzeumnak. Ugyancsak bàrô Vécsey révén kerùltek nôgràd-, heves- és csongràdmegyei „rézolvazdàk nyomai“, vagyis bronzöntö mùhelyek maradvànyai gyüjte- ményünkbe, a mely 1860-ban fôleg a Kiss Ferencz egyetemi tanàr hagyatékàbôl valô tolcsvai (Zemplénmegye) és kicsindi (Hontmegye) bronzkori régiségekkel szaporodott. A kôkori târgyak arànylag csekély szàmù sorozatàt ismét Kubinyi gyarapitotta ugyanaz évben a pestmegyei Gomba hatàràban levô Vàrbegyen folytatott àsatàsàbôl szàrmazo körülbelül szàz darabbal. A hatvanas évek elején nagy fôllendülést tapasztalunk. 1862-ben bàrô Prokesch-Osten egy értékes sorozatot ajàndékoz hallstatti leletekbôl. Ugyanez év jùlius 19-én fordul elö a hivatalos lajstromban legelöször a „bronz“ szô, az eddig àllandô „réz“ helyett, — behatôbb tudomànyos foglalkozàs jele. Ugyancsak az 1862—1863. években nyilt meg a külön „bronzterem“, (a II. szàmù terem) a melyben a tàrgyak ugyan még nyitott fapolczokon voltak kiàllitva, de a csoport ônàllô jellege mégis kifejezésre jutott màr. Ugyanez idôtàjt kezdik a hatôsàgok is, a magyar kiràlyi helytartôtanàcs, a pénzùgyministerium és a megyék, hivatalos kùldeményekkel gyarapitani sorozatainkat. A nagy- bobrôczi lelet Liptô vàrmegyének, a nagy, szàznàl több darabbôl àllô rima-szombati lelet 1867-ben Gömör és Kishontmegyének volt hivatalos küldeménye. 1868-ban a Nemzeti Mùzeum igazgatôjànak kérelme folytàn a közmunka- és kôzlekedésùgyi minister rendelettel utasitotta a vasùtépitkezések fôl- ùgyelôit, hogy a vasùti fôldmunkàk alkalmàbôl talàlt régiségek irànt kùlônôs flgyelemmel legyenek és a lelt tàrgyakat örizetük alà vevén, részint a kormànynak, részint a mùzeumi igazgatôsàgnak jelentést tegyenek. Ez idôtôl fogva a vasùtépitkezések néha forràsai a gyarapodåsnak. Gyakran fordulnak elô a vallàs- és kôzoktatàsügyi ministerium küldeményei is, közöttük (1868-ban) a 14 darabbôl àllô, nagybecsù olàhkeczeli aranykincs. A régiségtàr azonban sajàt erejébôl, sajàt kôltségén is gyarapithatta màr ôskori gyùjteményét. Megkezdôdnek a hivatalos àsatàsok és a nagyobb vételek. 1867-ben dr. Érdy Jànos ôr àssa ki a pilini Borsôshegy bronz- és agyagrégiségeit ; Ipolyi Arnold s részben a mùzeum kôltségén folyik