A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- es régiségtâr 93 1870-ben az àsatàs a nevezetes szihalmi telepen. Ugyanez évben megveszi Römer az erzsébetfalvai nagy bronzielet egy részét 115 forint 60 krajczàrért, a következö évben öskori aranyékszerek nagyobb gyüjteményét 750 forintért. Ez idôtàjt kezdi Ebenhöch Ferencz kanonok is, gyakori, évek hosszü sorån at tartô küldeményeivel gyarapitani a csoport àllomànyàt. A fôllendülés e korszakàban vezetö szerepe volt Römer Flörisnak, 1869 ôta a régiségtàr ôrének, a ki az 1866-ban megjelent „Mürégészeti Kaiauz“ elsö részével utakat szabott a praehistoriai kutatàsnak, gyüjtésnek és megkezdette a Nemzeti Muzeum öskori gyüjteményének tudomànyos fôldolgozàsàt. Ugyanö alapitotta 1869-ben az „Archeologiai Értesito“-t, a mely rovid ido alatt szinte népszerüvé tette a tudomànynak ezt a minå- lunk még annyira fiatal àgàt. A szihalmi telep fontos öskori régiségeibôl 1870-ben ismét egy nagyobb sorozat jutott a mùzeurn birtokàba, részben Ipolyi Arnold ajàndéka gyanånt, részben vétel ütjàn. Jellemzi Römer torekvéseit, hogy ugyanaz évben egy nagyobb sorozatot szerzett dànorszàgi kokori régiségekbol. 1874-ben otezer forintért egy nagy öskori gyüjteményt vàsàrolt, sok bronztàrgygyal, a melyeknek lelhelyei nagyrészt ismeretesek. Az 1876. évnek nagy jelentosége volt e csoport tôrténetében. A nemzetkozi embertani és ôsrégészeti kongresszus ez év szeptember hônapjàban Budapesten, a Nemzeti Mùzeumban tartotta meg nyolczadik ülésszakàt. Ekkor lép be öskori csoportunk az ilyen nemu, nagy, modern europai gyüjtemények soràba. Az oriåsi erkölcsi sikeren kivül közvetlen haszonnal is jàrt a kongresszus és a vele kapcsolatos kiàllitàs, a meny- nyiben egyrészt az ez alkalommal rendezett àsatàsok és kiràndulàsok eredményei a Nemzeti Mùzeumba kerültek és kisebb-nagyobb magàn- gyüjtemények a mùzeurn tulajdonàba mentek àt, màsrészt a hâlàs külföldi szakemberek ajàndékokkal viszonoz- tâk a vendégszeretetet. Evans irlandi, Chantre franczlaorszàgi régiségekkel gyarapitottàk az öskori gyüjteményt. Ugyancsak az 1876. évben Le Mesur- iez szàmos indiai réztàrgyat ajàndé- kozott a Nemzeti Mùzeumnak. A XIX. szâzad hat elsö évti- zede a tapogatôdzàs és küzdelem ideje volt. Az utolsö harmincz évben mår szilård alapon lehetett tovàbb épi- teni. Évrôl-évre szaporodik a gyüjte- mény, a melynek rendszeres folålli- tàsa, a mind jobban érezhetové valt helyszüke daczàra is, vilàgos képét adja a magyarorszàgi öskor sajàtsà- gos jellemzö vonåsainak. Disses bronzkorong a Delhaes-féle gyüjteménybôl. (Kb. >/» nagys.) A szakadatlanul beérkezô ap-. rôbb leleteken kivül idônként nagy sorozatok gazdagitjåk a csoport egyik vagy màsik àgàt. Igy màr 1876-ban kezdödik a töszegi hires terramara rendszeres kiaknàzàsa, a melynek reven muzeurn idovel pompàs gyüjteménynek jutott birtokàba. 1880-ban lehetett a 6 Graffenried-féle gyüjteménynek hazànk több helyérol szàrmazô becses maradvànyàt megmenteni. 1884-ben grôf Schönborn Ervin a hires podheringi leletet ajàndékozta, 14 bronzkardot, 1886-ban grôf Apponyï Sàndor a nevezetes kurdi leletet, azt a nagy bronzedényt és a benne lelt tizennégy cista kôzül tizet, a melyek olyan fontos