A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Antik bronz-sisakok a Delhaes Istvân-féle hagyatékbôl. (Körülb. ’/s nagysåg.) 4. Antik emlékek. Hampel Jôzseftôl. A classikai ôkor irànti érdeklôdés Màtyàs kiràlyunk ôta mindig élénk volt hazànkban és mindig voltak buzgô mükedvelôk, kik a Pannonia és Dacia classikus fôldjén düsan elôkerülô rômai emlékeket gyüjtôtték. Màr mùzeumunk elsô alapitâsakor a nagy Széchenyi adomànyàban voltak rômai antiquitâsok és a mùzeum lelkes pàrtfogôja Jôzsef nâdor màr ez intézet fônnàllàsànak elsô évtizedeiben szerzett a mùzeumi tàrlatok szàmàra jelentékenyebb magàngyüjteményeket. Màr 1822-ben vette meg a nàdor Lovàsz Imre és Farkas Lâszlô Sabariàban ôsszegyüjtôtt régiséggyüjteményeit és a mùzeum elsô leirô lajstromàban, a Cimeliothecàban külôn fejezet szôl rômai szobrocskàkrôl, gyürükrôl, fôliratos emlékekrôl, agyagmùvekrôl és sok egyéb aprôbb régiségrôl. Halitzky Antal màr 1821-ben a mùzeum kiadvànyaiban (Acta M. N.) külôn értekezést szentelhetett a mùzeumba gyùjtôtt fôliratos kôemlékei- rôl és téglàirôl, melyeknek szåma akkor mintegy szåz drbra ment. Ugyancsak a huszas években ajàndékozta meg hg. Batthyàny Fülôp az ifjù intézetet a Petrôdy- féle gyüjteménynyel, mely szintén Sabariàban keletkezett. Bitnitz Lajos e kor kimagaslô kutatôja, a ki maga is buzgôn mentette meg a Sabariàban oly sürün elôkerülô emlékeket, a „Tudomànyos Gyûjtemény“ 1829. évi folyamàban értekezett a Petrôdy-féle emléksorozatokrôl és évtizedek mulva az ô sajàt érem- és régiség-gyüjteményével is gyarapodott a N. Mùzeum. A jeles férfi érdemeinél fogva igényt tarthatott arra, hogy ide iktassuk arczképét és igy is megôrôkitsük emlékét. A harminczas években Gyimôthy Simon tolnamegyei birtokos ajàndékozta régiségeit a mùzeum- nak (1836). A negyvenes évek elején (1843) Kiss Ferencz egyetemi professor gyüjteménye kerülvén a N. Mùzeumba, abban is voltak rômai régiségek. Két éwel utôbb a nàdor hathatôs pàrtfogàsa ùtjàn jutott a mùzeumba Szegszàrdrôl egy kivàlô becsü figuràlis sirlàda és a halottas làda érdekes tàrgyai kôzôtt volt az a IV. szàzadi vas diatretum, melyet ma is a mùzeum legbecsesebb kincsei kôzé sorolunk. 13*