A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Népvåndorlåsi korabeli ékszerek a Delhaes-féle gyüjteménybôl. (Kb 3/i nagys.) 5. A régibb kôzépkor emlékei. Hampel Jôzseftôl. Magyarorszâg tôrténetének alig van homâlyosabb kora, mint az ti. n. népvândorlâs idôszaka, mert kevés rola a tôrténeti adat és azért annal becsesebb az az emlékanyag, melylyel az archaeologia jârul a homâly folderitéséhez. Az archaeologia részérôl az elsô fénysugarat Jankovich Miklös vetette red avval az emlékezetes értekezésével, melyben az 1834-ben Pestmegye Bene pusztâjân leit magyar pogânykori sirt mutatta be a tudomânyos vilàgnak. Ez a sirlelet 1846-ban a N. Mùzeumba jutott és az azôta oly tekintélyes sorozatra megnôtt magyar honfoglalàsi emlékeknek elsô kezdete volt. Miként a benepusztai sirbôl a régibb kôzépkor végsô szâzadâra, a honfoglalôk idôszakâra derült vilâgossâg, ùgy a pusztabakodi sirlelet, melyet 1859-ben az akkori kalocsai érseknek Kunsztnak köszöni a N. Mùzeum, a kor kezdetének izlésérôl nyujtott fogalmat és megtanitott arra, hogy az ebben a nagy népmozgalomban szerepelt germân népek hagyatékàval ismerkedjünk meg. Ugyancsak az ôtvenes évek végén és a hatvanas években kerültek Kunâgotârôl és Szent- Endrérôl sirleletek a N. Mùzeumba, melyekkel VI. és VIL szâzadbeli byzanczi aranyok egyùtt talàltatvàn, lehetségessé vàlt e leletek alapjân az avarok korânak archaeologia! folismerése. A régibb kôzépkor egy negyedik emlékcsoportjâra Lipp Vilmos szerencsés kutatàsai àltal derült vilâgossâg. Az 1878—1885-iki években Keszthely vârosâban és kôrnyékén, Keszthely-Dobogôn és Pâhokon terjedelmes sirmezôket deritett fôl a szerencsés kutatô. Tôbbnyire a N. Mùzeum tâmoga- tâsâval néhâny ezer sir tartalma került innen a N. Mùzeumba és oktatott bennünket oly culturâlis irâny fôlismerésére, melyet addig nem ismertünk. E sirleleteket és kincseket az utôbbi félszâzadban sok mâs kôvette és azon a môdon, a hogy a N. Mùzeum târlôi a régibb kôzépkor maradvânyaival megteltek, tisztult némileg tudomânyos fôlfogâsunk a homâlyos korrôl. A mùzeumi régiségosztâly tôrténetében ez a szakasz a legfontosabb haladâst jelzi hazai szaktudomânyunkban. A germân emlékcsoport a pusztabakodi sirlelet utân csak lassan és véletlen leletek révén gyarapodott. 1871-ben a csômôri sirlelet jutott a Mùzeumba, 1881-ben Sâromberkérôl szârmazô érdekes arany cicadafibulât szereztünk. Az alfôldi ârviz elleni védekezô munkâlatok 1881-ben egy érdekes germân temetô maradvânyait hoztâk napszinre, melyeket Horvâth Gyula kormânybiztos mentett meg a N. Mùzeum szâmâra. 1884-ben mezôberényi sirokböl lehetett egyes értékes aranyrégiségeket megmenteni. Ugyanazon idôtâjt a hires sârvizi paizskeretet aranyböl lehetett megmenteni, a miben Horvâth Antal buzgö pécsi munkatârsunk volt a N. Mùzeum segitségére. Értelmetlen kezek az