A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Érem- és régiségtår 105 egykor grànàtok befogadàsàra szolgàlô rekeszes müveket szàz darabkåra tôrdelték volt, de Szumràk budapesti ötvös önzetlen fàradozàsa kôvetkeztében elôàllott a darabkàk ôsszetételébôl egy tojàs a formàjü diszpaizs keretének mintegy a fele es megvan némelyik rekeszben még az eredeti keleti almandin ko, a milyen szàz meg szàz ült a keret kisebb-nagyobb cellàiban. Az 1889-ik év az osztàly tôrténetében a legnevezetesebbek egyike volt, a miôta fonnallt. Egy germàn fejedelmi kincstàr aranyedényei s arany meg ezüst ékszerei kerültek szinre Szilagy-Somlyon. Hosszantartô pôr utàn és tülhaj- tott àron ugyan, de sikerült a N. Müzeum szàmàra a kincset tulajdonul megszerezni. A III. te- remrôl vett àbrànkon az elôtérben làtszô vasszekrényben ôrizzük a becses tàrgyakat. A kincsben nem kevesebb mint 20 nagy fibula volt, ezek közt némelyek szinaranybôl, legtôbbje ezüstbôl aranylemezzel bo- ritva és valamennyi düsan reàrakott grànàtokkal diszitve. Volt tovàbbà egy aranyszàlakbôl font nagy kar- gyürü és hàrom aranycsésze. Az elsô szilàgy-somlyôi kincs utàn (1797), melyet Bécsben ôriznek, ez a legjelentékenyebb barbar feje- delmi kincs az V. vagy VI. szà- zadbôl, mely hazànkban elôkerült és az ü. n. meroving izlés elsô phaslsàra vet vilàgot. Ugy a pom- pàs fibulàk mint a csészék fôlülmul- nak minden hasonlô stilü emléket. 1895-ben Szerb-Szent-Miklôs- rôl a téglavetési munkàk alkalmà- val szétdült sirok becses maradvà- nyait kapta a Müzeum hivatalos üton. Végül kivàlô figyelem illeti a mezô-kàszonyi (Beregm.) leletet, mely meglehetôs teljességében tün- tette fôl egy elôkelô germàn hôlgy sirjàt. Lehôczky Tivadar kôzben- jàràsàra a beregmegyei hatôsàgok Dr. Lipp Vilmos, prémontrei r. kanonok, a keszthelyi és keszthelyvidéki régi kôzépkori sirmezôk kutatôja f 1888. (Életrajzàt lâsd Arch. Ért. 1888. 83. 1.) a N. Mùzeumba juttattàk. A „sarmata' csoport màr Lipp Vilmos keszthelyi àsatàsal korà- ban gyarapodott tôbb helyrôl. Néhàny érdekes sirleletet lehetett a budapesti üj lôversenytér készi- tésénél 1879-ben az épitô Jezovits épitész szivességébôl megmenteni. Tudomànyos haszon szàrmazott 1880-ban a szilàgy-nagyfalusi halmok fôlàsàsàbôl és érdekes leleteket kaptunk ugyanazon évben Szegedrôl, a hol a szegedöthalmi nagy fôldhordàsi müveleteknél tôbb korszakbôl valô régiségek kerültek elé, melyeket a Nemzeti Müzeum megbizàsàbôl Varàzséji Gusztàv mentett meg. Egy évvel utôbb a Nemzeti Müzeum megbizàsàbôl Ordason (Pestmegye) dr. Tergina Gyula vezetett sikeres àsatàst. A Magyar Nemzeti Müzeum multja és jelene. 14