A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

106 Érem- és régiségtâr A tudomåny irànti lelkesedésbol két buzgo kutato Nagy Làszlô és Szelle Zsigmond az 1886—1890. években Bolcskén 48 sirt åstak fol s ezek tartalmåt a Mùzeumnak ajàndékoztàk. Mås alkalommal véletlen leletekböl Püspok-Szent-Erzsébetrôl (1887) (Baranyam.) és Pàsztôrol (1890) (Nôgràdm.) gyarapodott a mùzeum gyüjteménye. A kilenczvenes évek a csoportot nagy tudomànyos értékù gyarapodàssal gazdagitottàk. Megnyiltak a màrtélyi (Pestm.) sirok (1891); dr. Posta Béla 1895-ben a mùzeum megbizàsàbôl Sziràkon (Nôgràdm.) tudomànyos pontossàggal fôl- kutatott 69 sirt; és igen dûs eredménynyel jutalmaztàk a kutatàst a tolnamegyei sarmata temetôk, melyeket Wosinszky Môr åsatott fol a N. Mùzeum megbizàsàbôl. Czikôn 552 sir, Zàvodon 104 sir nyilt meg. A tolnamegyei Regôlybôl 1896-ban mintegy 117 sirnak kaptuk a tartalmåt; részben Farkas Sàndor ajàndéka gyanànt. E nagyobb temetôk leletei és azokon kivùl sok kisebb vétel és ajàndék igen tetemessé tették a sarmata csoportot. A legutolsô rendszeres àsatàst dr. Éber Làszlô mùzeumi segédôr Nagy-Abonyban (Pestm.) vezette (1902), a hol egészben 136 sirt àsatott fol. Az avarkori emlékek csoportja arànylag lassabban gyarapodik, mert rendszerint nem nagy temetôk, de inkàbb véletlenül elôkerült egyes sirok tartalma gyarapitja idôrôl-idôre a sorozatot. A kunàgotai és szent-endrei sirleletekhez mint harmadik fontos sir jàrult 1871-ben a VII. szàzadi pusztatôti, màskép Ozoràrôl is elnevezett lelet Fejér- és Tolna megyék hatàràn. A fôld tulajdonosånak hg. Eszterhàzy nagylelkùsége folytàn és a bérlô Bischitz Dåvid elôzékenysége kôvetkeztében jutott az intézet azon pompàs lelet tulajdonàba, mely oly sok tekintetben tanulsàgos és talàn leginkàbb azért bir fontossàggal, mert az akkori avar földön elökelö keresztény sirjåt ôrizte meg. Ez a hàrom avarkori lelet 1874-ben alkalmat adott Pulszky Ferencznek arra, hogy az Avarok mùveltségérôl érdekes elôadàst tartson a M. Tud. Akadémiàban. A csoport szàmàra ifj. gr. Zichy Nàndor 1880-ban az érdekes adonyi leletet ajàndékozta, csupa tömör bronzmintàt, arany- és ezüstlemezù ékszerek trébelésére. 1884-ben Madarason elôkerült arany- kincs néhåny becses darabjåt lehetett fémértéken megvàltani. Még fontosabb volt a kassai lovas sir (Baranyam.) (1887) és a nagymånyoki lovas sir (1889), mert ezùttal nemcsak a lovas folszereléséhez valô vas és ékszertàrgyak maradtak fon, de a fegyverzetböl kardot és néhåny nyilcsùcsot is kaptunk. Mint avarkori lelôhelyek az utôbbi évekbôl emlitésre méltok Peszer-Adàcs (1894), Kömlöd (1895) és Török-Kanizsa (1900). Ez utôbbi leletet Taljàn Béla földbirtokos ùrnak köszönjük. Az 1900, és 1901-ik évben P.-Hernådon a N. Mùzeum megbizàsàbôl dr. Éber Làszlô rendszeresen fôlàshatta egy avarkori temeto sirjait és mås igen becses szerzemény volt a Fönlakon (Temesm.) talàlt trébelô mintàk sorozata, melyek ùgy mint az adonyi tömör mintàk egykor ékszerek készitésére szolgàltak. Az avarkor végsô szakaszàhoz csatlakozô karolingi izlést is képviseli néhàny becses emlék ; b. Révay Ferencz egy kardot és hozzàvalô ékszereket ajàndékozott, melyek valôszinüleg Blatnicza tàjékàn (Turôczm.) kerültek clé. A Lanfranconi-féle gyüjteménybôl ezüst sarkantyùt szereztünk, mely àllitôlag a Duna medrébôl került elé és legutôbb (1902) egy kardot vàsàroltunk e korbôl, mely különösen àttôrt müvù aranyozott ezüstbôl készült érdekes hüvelylemeze miatt bir értékkel. Mind e röviden fölsorolt emlékcsoportnàl közelebb àll hozzànk mint tulajdon nemzeti culturànk kezdete a magyar pogàny vagy honfoglalàsi kor. A sors különös kedvezménye, hogy a miôta a benei és verebi sirok megnyitottàk szemünket e hagyaték jellemzô ismérvei irànt, egymàst érték a kedvezô véletlen àltal szinre hozott leletek, elôtüntek az ösök fegyverei és ékszerei és néha a temet- kezési szokàsokra nézve is kaptunk fôlvilàgositàst. Bene puszta és Vereb utàn 1868. Galgôcz vàlt hiressé egy pontosan datålt sirlelet àltal. Gr. Erdödy Ferencz a birtokàn lelt sir tartalmåt a N. Mùze- umnak ajàndékozta. 1870-ben Szolyvàn Lehôczky Tivadar àsott fôl szerencsés kézzel néhàny sirt és ajàndékul adta a nemzetnek. Ugyanazon évben küldôtt Széll Farkas Pörösröl (Csongràdm.) valô becses darabokat. 1871-ben br. Nyàry Jenö ôt sirt àsatott fôl Pilinben (Nogràdm.), melyek utobb szmten a mùzeum tulajdonàba jutottak. 1873-ban Érd-Batta (Fejérm.) tünt fôl mint honfogla- laskon lelôhely, sajnos, hogy az ott széthànyt sirokbôl csak csekély aprôsàgokat lehetett megmen- teni. Annàl fontosabb volt a nagy teremiai lelet (1875) szàmos és külônféle fajta ékszerei miatt.