A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene
År: 1902
Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája
Sted: Budapest
Sider: 382
UDK: St.f. 9(074) A Mag
(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)
Søgning i bogen
Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.
Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.
Digitaliseret bog
Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.
Diszîtés egy XVII. szåzadi ônkorsôn Köszegröl a N. Mûzeumban. (*/2 nagys.)
6. A hazai élet kôzép- és ujabbkori emlékei.
Hampel Jözseftöl.
A megelôzô négy szakaszban a N. Mûzeumban ôrzôtt régibb emlékek sorozatait mutattuk
be. Az àltaluk képviselt hosszü idöszakkal szemben az a kor, mely a kirålysåg megalapitâsa ôta
lefolyt, rôvidebb tartamü ugyan, de nemzeti intézetünkben fokozottabb figyelmet igényel, mert
azokat az emlékeket megörizni, melyek népünk köz- és magànéletének multjåt szemléltetik, fôhivatâsa.
Hogy kello sülylyal méltânyolhassuk az érdekes gyüjteményeket, melyek e fontos czélt szol-
gåljåk, hårom szakaszra osztottuk ismertetésüket. A jelen szakaszon kivül egy külon fejezet a
hazai szobråszat maradvånyaival foglalkozik, a mennyiben eredetiek és màsolatok müzeumunkban
képzômüvészetünk ezt az àgàt képviselik és külön szakaszt szenteltünk a nemzeti hadtôrténelem
emlékeinek.
A jelen fejezetben legelôbb a müzeumi kincstårt méltatjuk és benne az ötvösmüvek veszik
igénybe figyelmünket. Àttérünk ezutån a köz- és magànéletben egyarånt fontos pecsétlôk- és pecsétek
gyüjteményére. Àttekintjük az ôràk diszes sorozatait, majd a bronz- és rézôntôk müvei, a harangok,
mozsarak és a hàztartâsban szereplö egyéb fémtàrgyak igénylik figyelmünket. A pipâk és burnôt-
szelenczék csoportjait is röviden ismertetjük, megàllunk az érdemes hazai czéhek emlékeinél és
végül historial egyéniségeink emlékezetéhez füzödö kegyeleti emlékek bemutatàsàval fejezzük be
rövid àttekintésünket.
Ötvösmüvek. A nemzeti mùzeumnak alig van emlékcsoportja, mely a hazai izlést hivebben
tünteti fol, mint az ötvösmüvek gazdag tàrhàza, mely miatt méltàn kôzbecsülésben àll a régiségtâr.
Elsö darabjai még a XIX. szåzad elsö felében kerültek együvé, a midön a Marczibànyiak és egyéb
csalàdok kincstàraibôl jutottak alkalmilag a Müzeumba egyes becsesebb emlékek.
A legnagyobb gyarapodàs akkor érte, mikor a negyvenes években a Jankovich Miklôstôl kôz-
kôltségen megszerzett gyüjteményt kebelezték be. Ezen buzgô szakértônek és körültekintö gyüjtönek
köszönhetö, hogy szåmos hazai csalàdtôl, melyek a mult szåzad huszas és harminczas éveiben kény-
telenek voltak csalådi kincseiktöl megvålni, az értékes holmikat megszerezte és igy az elkallodåstol
megmentette. Mily tetemes volt az igy megmentett arany és ezüsttârgyak, a zomånczos és dråga-
köves ékszerek sora, azt a Jankovich-gyüjtemény lajstromainak néhåny szâmszerü adata tanusitja.