A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

110 Erem- és régiségtar Eltekintve a (139 drbra meno) képtârtôl, a lajstrom fölsorol 318 drb gyürüt, 490 drb mås ékszert, 192 edényt és apparatus czimén külön leir 266 egyéb drågasågot, egészben 1266 drb régi ötvös- tårgyat s hasonlot. 1875-ben bàrô Bésàn Jözsef végrendeletében hagyott a mùzeumra néhàny becses ezüstedényt. Mas tetemesebb gyarapodâs az 1879. évben érte a N. Mùzeumot, mikor b. Révay Ferencz nagyértékü csalàdi kincstâràt adta ajåndékba a nemzetnek. Leiràsàt làsd Arch. Ért. 1879 303—307. Pulszky Ferencz tollàbôl. Ugyancsak ajàndékùl kapott az intézet b. Lipthay Béla hagya- tékàbôl az özvegy bàrônétôl hét drb. becses XVII XVIII ezüstedényt; ezeket alàbb sikerült àbràban mutatjuk be. Az elmult évtizedek alatt többször volt alkalmunk a kereskedésbôl és hivatalosan a N. Mùzeumhoz jutott kincsletetekbôl gyarapitani a kincstâràt. A kincstàrnak màr a mult szâzad ötvenes éveiben, mikor a jelen épület termeit fôlosztottâk, az ötödik termet szântâk. Most is ugyanazon teremben és ugyanazon fali szekrényekben ôrizzük, melyeket szâmâra 1865-ben b. Gerliczy Vinczéné szül. Stankovànszky Erzsébet sajàt kôltségén készitettetett és a mùzeumnak ajàndékozott. Csupàn a terem kôzepére helyezett szabadon allô hat kisebb szekrény készült utôbb. Abrânk a terem mostani âllapotât tünteti fol, mely ugyan magasz- talja a mult szâzad jôszivü adakozôjât, de mostanâban mâr a maga ékes tartalmâhoz méltôbb fôl- szerelést igényelne. Legbecsesebb emlékeink kozé tartozik egy byzanczi aranykoronânak rekeszes zomânczü hét nagyobb és két kisebb lemeze. A koronân âbrâzolva van XII. Constantinus Monomachus, neje Zoé és nôvére Theodora, kikkel a csâszâr 1042—1050-ben együtt uralkodott. Talàltâk 1860-ban szântâskor Nyitra-Ivânkân. Jôzsef nâdor adomânyâbôl aranyozott rézbôl valô kôzépkori halottas koronât kapott a n. mùzeum. Sarkantyùkkal és egyéb régiségekkel a Margitszigeten talàltâk. Azok a fejedelmi koronâk és hozzâ tartozô ékszerek, melyeket Érdy Jânos 1848. deczember 11—16-ân fôlâsott székesfehérvâri sirokbôl hozott a N. Müzeumba, 1900-ban a budai Mâtyâs templo- mâban temettettek el üjbôl és most mår esak mâsolataikat ôrzi a N. Mùzeum. Még a Mùzeum elsô korszakâbôl valô egy XV. szâzadi fejereklyetartô mellkép aranyozott rézbôl. A „Cimeliotheca“ szerzôje, mivel férfifôt âbrâzolt a herma és a treneséni levéltârbôl került ide, még mint treneséni Csâk Mâté mellképét mutatta be olvasôinak, mig Ipolyi Arnold a hazai ereklyékrôl irt értekezésében a treneséni ereklyetartônak is megmagyarâzta igazi archaeologiai jelen- tôségét. Becses sorozat az egyhâzi kôzépkori aquamanilék sora. Ezek kôzül egyik nôi fôt példâz. Egy mâsik lovasvitézt âbrâzol; talâltâk a büngôsdi pusztân és gr. Wenckheim Béla hagyatéka gyanânt került a n. müzeumba. Egyéb bronzedények lovat, szarvast vagy mâs âllatot âbrâzolnak. Két zomânezos kôzépkori ostyatartô szelencze kôzül az egyiket kehelylyé alakitottâk ât, a mâsik eredeti âllapotâban van, ez utôbbi Pulszky Ferencz ajândéka. Egyhâzi kelyhekbôl ritka becsü sorozatot ôriz a N. Mùzeum; egészben van 38 drb., soruk megindul a XL szâzadban és onnan kezdve az ôsszes letünt korszakok izlései képviselve vannak a sorozatban. Egyikén megvan a régi alapitô Georgius Rong neve. Erdélyben készült kupâjât sodronyzomânez ékiti. Egy fôlôtte diszes kehely gr. Migazzi Kristôf ajândéka. Két karcsù remekmüvü aquamanilés korsôcska stilusânâl fogva âll hozzâ közel. Egy protestâns hatszôgü âldozô pohâr fôlirata szerint Remetey Literatus Mihâly meghagyâsâbôl készült. Remek csùcsives füstôlô tetejébôl valô kelyhet készittettek 1631-ben Erdôs Mihâly és Birô Erzsébet. B. Bésân Jôzsef hagyatékâbôl kaptunk egy niellés diszü ostyatartô kelyhet. Az iglôi egyhâzé volt valamikor egy csùcsives urmutatô. A czelli egyhâz kincseibôl valô egy zomânezos és drâgakôves nagy monstrantia, melyet még I. Ferdinand kirâly ajàndékozott volt amaz egyhâznak. Pôznâra valô vagy ereklyék megôrzésére szolgâlô keresztekbôl becses sorozatot ôriz a Mùzeum. Ugy szintén tanùlsâgos az egyhâzi és vilâgi czélù gyertyatartôk sora, mely megindùl a român korban és a csùcsives koron végig a XVIII. szâzadig mutatja be a külônféle méreteket és formâkat; legtôbbszôr bronzbôl vagy sàrgarézbôl valôk, a régibbeken külônôsen Arpâdkora- belieken többször még az aranyozås nyomai maradtak meg. Ereklyetartô szekrényekbôl valô vésett