A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtår 113 koznak. Mig ez a mestermü a hazai ôtvôsséget magasztalja, az augsburgi otvosseget egy kis hazi oltår képviseli, az ismeretes Wallbaum Måtyås mester müve. A kétszårnyu oltår ébenfàbôl készült, kerek figuråk és àttôrt ezüstékitmények sokasàga ékiti minden külsö részet, es A(nton) M(ozart) mestertöl pergamenre festett igen finom miniature képek boritjåk a belso oldalt. A b. Revay-fele kincs legföbb ékessége egy zomånczos nåsfa, mely rôkàt leteperö oroszlånt åbrazol, a XVI-ik szåzadbeli u. n. ötvöszomäncz jeles példånya. Kanalak, gombok és több egyéb ékes ötvösmü mellozésével még csak egy tuczat ezüsttânyért emlitünk; mindannyit Savoyai Eugen eletebol vett jelenetek ékitik dombormüves munkåban. A sorozat Augsburgot dicséri. A régiségosztåly kincståri (V.) terme 1901-ik évi ållapotåban. Ily becses kincstår mellett csak a mùzeurn legértékesebb ötvösmüve foglalhatott helyet, egy 1617-bôl valô remek virginale Bethlen fejedelem csalådi hagyatékåbol, melyrôl a liir méltån azt tartja, hogy Bethlen Gåbor nejének, brandenburgi Katalinnak a tulajdona volt. Ha a fejedelem- asszony a kis zongoråt lezårta, varro vånkosul hasznålhatta ; a mikor kinyitotta, a boritö fôdél közepette tükör és a tükröt boritô két fémszårnyon remek miniatüreöket låtott. A zongora szerkezete két rétegben egymås folé feszitett hurokbol ållott és ùgy a talapzatân, mint a billentyük fölötti homlokfalån a legremekebb åtlåtszo zomânczù festmények ékitik, olyanok, a milyenek a XVII. szåzad elején virâgzô jeles augsburgi mester kezébôl kerülhettek ki. A XVII. szåzadban kedvelték a féldrâgakôvekkel, hegyi kristâlylyal vagy csiszolt cseh üveg- kövekkel diszitett ékszerszekrényeket, a féldrâgakôvü csészéket és szelenczéket ; ezekböl is van A Magyar Nemzeti Mùzeurn multja és jelene.T5