A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

114 Az érem- és régiségtår egynéhàny példåny, bar nem az elso rangüakböl. Külön emlitést érdemel egy borostyànbôl készült kaneso, dombormüves diszitésekkel és egy oroszizlésü XVIII. szàzadi kis ivôpohàrka aranyozott ezüstbôl, zomànczokkal és sodronyos müvel diszitve. Az orthodox egyhâz korében megmerevedett byzanti izlést leginkàbb az athosi klastromok finom faragàsü és filigrànhàlôzatba, gyakran zomånczos foglalàsokba helyezett keresztkékrôl ismerjuk. Ezek mellett Oroszorszàgban és a többi orthodox szlàvsàg területén széltiben divnak hàzi oltàrkàk sàrgarézbôl laposan kidomborodo egyhâzi àbràzolàsokkal : a dombormüveik kôzelt rendszerint hideg- zomànczu tôltelék boritja. A balkànvidéki ékszerészetet sodrott vagy filigrànmüvü, gyakran zomàn- czozott fôlületü diademàk, karpereczek, fülônfüggôk, melltük és egyéb ékességek képviselik. A tàvolabbi keletrôl Persiàbôl szétterjedt izlést ötvösmüvelnk soràban gyëngyhàzbôl készült két gömbszeletü szelencze képviseli rekeszekbe foglalt zomànczczal ékitett karimàval. Ugyancsak a Ezüstpoharak és a tålcza b. Lipthay Béla hagyatékâbôl, ajândékozta az ozvegye ; ^körülb. >/« n.). XVI. szàzadi persa izlést képviseli az ezüstesészék gazdag sora, melyeknek fôlületét indàkat vagy keleti mödra stilizàlt àllatokat példàzô dombormüvek vagy finom vésések ékitik. Ezek a csészék fôlérvén a XVI. szàzadig, nyilvàn a török hôdoltsàg idején kerültek hazànkba, és lehet, hogy itt nem egyszer utànoztàk. A csészék rendesen fülesek, a lôhàton utazô vàndor magàval vihette, a hogy szokås volt egyéb evôszerszàmot is magàval vinni. A màsfélszàz darabot haladja fölül az evôszerszàmok gyüjteménye. Hazànkban csak a XVI. szàzad folyamàn kezdett az ôtvôsség asztalhoz valô kanalaknak, késeknek, villàknak diszesebb idomot adni. Az ötvös ügyeskedésére legtöbb alkalom kinàlkozott a nyél végének dombormüves vagy figuràlis diszitéseinél; a kanàl aljàt finom vésésekkel és a nyél tovét meg a felsô lapjåt is hol dombormüvekkel, hol