A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtår 119 Feszület idomû àllô 6ra. Készitette 1693. Båcsmegyei Ådåm. (Kb. *|2 n.) mentekötö (u. o. 5. sz.) kerek lemezein a filigran bekeriti a kozépsô bokrétàs mezôt, a bokrétàban a tulipàn az uralkodô viràg, a zomànczok közt van barna, vilàgoskék, sôtétzôld, sàrga és lila. A filigran folé kék zomànczü viràgocskàkat rakott az ötvös, ezek az erôsitô szôgek fejei. Egy ôv körded medaillonjain (u. o. 17. sz.) teljesen a filigrâné a tér, esak a filigran fôlé helyezett kék virà- gocskàk tarkàzzàk a fehér sodronyokat és az aranyozott hàttért. Ovökön és mentekôtôkôn kivül nagy vàltozatossàggal vannak zomànczos csokrok, diszes nyaklànczok és karpereczek és a legjellemzôbb zomànczos filigrân müvek kozé tartozik egy diszes vàllfüzô lemez. Az ü. n. erdélyi zomànczrol, mely mind ez ékszereket ékiti, az Arch. Ért. 1895. 289—311. lapjain volt alkalmam részletesebben szôlni. Ot becses ékszerkincs fonalàn tanulmànyozhatjuk a hazai ékszerészet harmadik irànyàt, a môdosabb kôzéposz- tàly részére dolgozô ôtvôsség izlését. Egyik kincs a buda- pesti egyetem kônyvtàri épületének alapozàsakor került elé. Ivô serlegeken kivül voltak benne fôlvarràsra szolgàlô ékszerek, boglàrok vagy kapcsok, mind ezüstbôl csupaszon vagy aranyo- zâssal. A kincsben volt érmek tanusàga szerint a mohâcsi vész idején rejthette valaki fôld alà. Ez idô szerint az ôtvôsség kôrében még a csücsives izlés nôvényornamentikâja uralko- dott, a motivumok csergalyak, levelek, bimbôk és gyümôl- csôk. A magasan kiugrô nôvényrészekben erôs plastikus érzék nyilvànul, együttal az ôntés és vésés ügyességét bàmul- juk. Zomànczra az ötvös ez apro remekeiben nem szorul, annâl finomabb, de mégis erôteljes a vésése. A kapcsokon ösdi öltözetükben még ott àllanak a nöi részen az asszony alakja, a horgos kapocsrészen pedig a férfié. Az emberi ido- mokon kivül a galyas környezetben néha egy-egy erdei ållat jelenik meg. A losonczi kryptâbôl a XVI. szâzad végérôl valo vagyonos nô csipkéit és zomànczos boglåru diszeit mentették meg. E boglàrok teljesen a modern nemzetközi iràny tekercses szalagjait és kereteit példàzzàk. Érdekes ellentétül hårom mås ékszerkincs a nagyenyedi, segesvàri és biharmegyei részben a koràbbi formàk fônmaradàsàt, màsfelôl pedig a renaissance motivumok befogadàsàt és a megszokott idomokba valô illesz- tését mutatjåk. A nagyenyedi kincsben aprôbb ékszerek mellett hàrom ezüstvégü öntött és trébelt fémôv és ôt kerek mellboglàr volt. Segesvàrtt is hàrom mellboglàrt és két fémôvet leltek, azon- kivül volt tizenegy kanàl, két szép ezüstlàncz, egy fonott ezüstzsinör és voltak heveder szijàt diszitô ezüstlemezü tagok. Mint legérdekesebb ékszerformàt, csak a segesvàri és nagyenyedi kincsekben szinre került sok mellboglàrt emelem ki, melyekrôl az Arch. Értesitôben (1897. 417—429) értekez- tem részletesebben. Onnan két boglàr képét ismétlem itt. Egyik a segesvàri boglàrt mutatja, mely érdekesen egyesiti két stylistikus kor hatàràn, mely hazànkban kôzvet- lenül a reformatiô meghonosulàsàt elôzi meg, az elôbbi csücsives idomokat üjabb alakulàsokkal. Kozépsô kôrét szentek sora foglalja el, oly épitészeti fülkékben, melyeknek épitészete a hozzàja tapadô szirmos keretü kôvek és rovàtkos sodronyü tekercsek kôzepette megszünt komoly tényezô lenni. Kari- màjàn magasfalu foglalàsokban üvegkövek zomànczos levelekkel és sodronyos csigàkkal vàltakoznak.