A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

120 Az érem- és régiségtar E sodronyos csigàk ezutån sem hagyjàk el az ékszert és annal erôsebben maradnak meg, mert a mellboglàr népies ékszerré vàlt, mely daczolni szokott a vilåg nagy stylistikus åramlataival. Ugyanannak az ékszernek egy mas typusåt mutatja a nagyenyedi kincs egyik példåja utàn készült àbrànk. Ez is a reformatiot kôzvetlenül megelôzô idöböl valô. Rajta a kôzépsô nyilàst boritd kerek füles fôdôlemezkén Szent György, a sàrkànyôlô. E kôzépsô dombormüvet két lapos sâv fogja korül, melyen nyolcz viråg sorakozik, a szirmok a kôzépsô viràgfészekbôl félkôrben hajolnak lefelé, a viràgok kôzeiben kivül nagyobb hårmas levelek, belül pedig viràgfészkek tôltik kl a tért. A legkülsô kereten szôlôsfürtü inda fut kôrül és azt minden harmadik hajlàs utân egy-egy kidomborodô madàr vagy négylàbu àllat alakja szakitja meg. Mikép alakult ât lassan és csekélyebb részletekben ez a typus is, a nélkül, hogy fôbb vonàsaiban môdosult volna, mikép vette birtokba a nép izlése és megtartotta a XIX. szâzad végsô évtizedeig, azt részletesen végig lehet tanulmànyozni a nemzeti mùzeum gazdag ékszergyüjteményében, hol a kiràlyfôldi mellboglârok szàma megkôzeliti a fél- szàzat. A vagyonos polgàrsàgnak volt még egy kedvelt és jellemzô ékszere, a boglàros tu, melyet a német polgàrsâg „Pockelnadel“-nak nevezett, tanusàgàul annak, hogy a boglàr mint ôsrégi magyar nemzeti ékszer az idô folyamàn az idegen ajkù lakossàgnàl is hôditott. A mùzeumi gyüjteményben, mely tôbb szàz boglâros tüben mutatja az ékszer fejlôdése és vàltozàsa tôrténetét, a kôzépkorig kisérhetjük visszafelé, a midön az akkor kedvelt leveles és csüngôs idomok aprô gyôngyôkkel és fémbôl ôntôtt megaranyozott és simâra csiszolt gômbôcsôk divatja jàrta. Majd gômb vagy félgômb, sot rétegesen egymàs fôlé emelkedô gùlaformàt ôlt a fej, vagy Igazgyôngyôket vegyest dràgakôvekkel illesztenek reà, utôbb zomànczozàs is jàrul bozzà. Midôn a népies izlés birtokba veszi a dràgakôveket, szines üvegkôvekkel helyettesitik, a gyôngyôket is utànozzàk, zomànczos viràgokat raknak kôzbe vagy a hàttért hideg zomànczczal boritjàk. Gyakran a legtarkàbb szinegyveleg s a munka durva volta tanusitja, hogy a vàrosi ôtvôsôk a vidéki kon- tàroknak engedték àt a sürün keresett czikk készitését. Legtovàbb a kiràlyfôldi asszonyok izlése tartotta fôn a boglàros tük divatjàt; de midôn a XIX. szâzad végsô évtizedeiben az ô mellboglà- raikon kezdtek tül adni, a boglàros tüket is eladogattàk. Régi ékszereikbôl legtovàbb a fémôvet ôvtàk meg, de a legutôbbi években ezt is levetik, mert nem ragaszkodnak tôbbé ôsi viseletükhôz, a modem divat ôket is meghoditotta, a régit màr csak a mùzeumokban tanulmànyozbatjuk. A n. mùzeumban ôrzôtt pecséfek és pecsétnyomôk szàma tülhaladja a két ezret. Ebben a nagy szàmban legdusabban a XIX. szâzad van képviselve, a mennyiben ügy az 1848- és 1849-ben, valamint az 1850-es években bekôvetkezett kormànyvàltozàsok nyomàn a hasznàlaton kivül helye- zett központi és vidéki hatôsàgok pecsétnyomôi legtôbbszôr a n. müzeumba jutottak. Ugyancsak az utôbbi szàzadokbôl nagy szàmmal vannak egyhàziaktôl, külônôsen jezsuita szerzetektôl pecsétnyomôk. Legrégibb emlékünk II. Géza egyoldalù ôlomtypariuma nagy függô pecsét készitésére. Van egy kétoldalù függôpecsét kôbôl, melynek egyik oldalàn II. Géza, a màsikon III. Istvàn trônuson ülô alakja van bevésve megfelelô kôrirattal. Ezt XIX. szàzadi compositionak vélik a szakértôk. Sajàtszerü III. Béla kicsi aranybullàja, egyik oldalàn a kiràly liliomos jogarral és keresztes almàval kezében ülve àbràzoltatik, màsik oldalàn négy rôvid sorban egymàs fôlôtt olvashatô SIC | ILLVM | BELE I REG. | IV. Béla nagy aranybullàja a rendes formât mutatja, tôbb példànyban ismeretes, a hàtsô lemez hàromszôgü paizsban kettôs keresztet mutat. Èrdekesebb Mària, IV. Béla nejének, Laskaris gôrôg csàszàr leànyànak egyoldalù ôlomtypariuma, szintén kettôs kereszttel a mezôben. A vegyeshàzi fejedelmeket nagyobb és kisebb függô viaszpecsétek képviselik. Tôbb nàdor és orszàgbirô pecsétje csatlakozik a fejedelmi pecsétekhez, egyebek kôzt Jakab szepesi grôfé, a kiràlyi curia biràjàé, Apuliai Làszlô nàdor és orszàgbirô lovaspecsétje, Pàl orszàgbirô, Frank cornes ugyan- csak orszàgbirô pecsétje. Nicolaus Giletus Magyarorszàg nàdora, valamint Perényi Imre nàdor pecsétje, ez utôbbin màr az évszàm — 1504 — is rajta van. Következnek az érsekek és püspôkôk, valamint hiteles helyek, végül megyék, vàrosok, faluk és magànemberek pecsétjei. A régibb pecsétlôk kôzül két rézlemezüt emelünk ki, mindkettô nàdori pecsétlô, egyik Garai Làszlôé, màsik Garai Miklôsé volt.