A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtàr 121 Bronzmozsår Bathory Endre kardinålis czimerével és reåvonatkozo folirattal 1593-bôl. (Körülb. Vi n.) Birjuk Kemény Jånos erdélyi fejedelem nagy ezüstpecsétlôjét. Zrinyi Ilona tojàsdad lemezü pecsétlôje vasbôl valô, Lasonlô idomü késmårki Tököli Istvåné. A legnagyobbak közül valô IL Rakoczy Ferencz-féle két vaspecsétlô. Mindegyiknek az àtmérôje 6’5 cm., egyiknek a fogan- tyüja 14, a måsiké 24 cm. Losszù. Körirataikban Râkoczy koråbbi és késôbbi közjogi ållåsa jut kifejezésre. Egyiken a külsö körirat: Franciscus del gratia princ Rakoczi cornes de Saaros dux Munkacsle et Makovicsie dominus; az utobbin a külsö körirat: Franc, secund. Rakoczy d. g. Transilv. princeps part. reg. Hung. dom. et sicul. cornes dux Munkàcs. Az ujabbak közül kiemeljük V. Ferdinand pecsétlôjét, valamint I. Ferencz Jôzsef csâszàr és kiràly pecsétlôjét, melyet az inauguralis okmånyra nyomtak és azutàn hasznàlatbôl kivettek. A legnagyobb lemezek közül valô Jôzsef nàdor 7'5 cm. àtméretü pecsétlôje ezüstbôl vas- alapon. A külsö és belsö körirat a nagy nàdor összes közjogi czimeit sorolja fôl és közepett az ô czimerét làtjuk, fôherczegl koronàval fedett palàston a szent Istvàn- és aranygyapjasrend lànczàtôl köritve. Megvan Ürményi Jôzsef judex curiae pecsétlôje. Az egyhàzfejedelmek pecsétlôi közül kiemeljük Klobusiczky érsek, gr. Kollonits érsek, gr. Nådasdy, Thauczy Ferencz, Kunszt Jôzsef, Lonovics Jôzsef és Haynald Lajosét; többnyire megvan mindig a nagyobb és a kisebb pecsétlô. Mindennemü ôrâkbôl gazdag soroza- tunk van. Legrégebbek a homokôràk. A XVI. szâzadban mår nagy tôkélyre emelték az ôràk gépezetét és sorozatainkban két hires ôramüves jeles müve emelkedik ki. Egyikét Emmoser Gellért augsburgi Lires ôràs készi- tette 1566-ban II. Miksa csåszår szåmåra. Szakértô ôràsok az ôra belsô gépezetének gondossågåt csudåljåk, mely mindenféle csilla- gåszati utbaigazitåsokat nyujt. A külseje méltô a belsö alkotåshoz; rézbôl valô és a renaissance düs idomait fôlhasznàlva, öntötte és véste a mester attört és domborü müveit, a lombozatos és figuràlis idomokat. Nem ke- vésbbé nemes idomokban épitette fôl Freden- berg Gåspår 1577-ben az àllitôlag II. Rudolf szåmåra készitett oråjåt, tetején kétfejü sassal. A franczia ôramüvességet dicséri egy toronymodra szerkesztett ôra P. Plantarttol; az erények bevésett képei ékitik a fölület üres lapjait. Hazånkban is mår a XVII. szåzadban emelkedett széltiben az ållo ôràk készitése. Egy ügyesen componålt ôràn, mely feszületmôdra készült és csôngetyüvel bir, a csongetyü alatt olvassuk a derék magyar mester nevét, készitette 1693-ban Båcsmegyei Adåm; közöljük àbràjàt. II. Ràkôczy Ferencz tàbori ôràjànak mondja egy szavahihetö traditio egyik sàrgarézlemezü faliôrànkat. Szerényebbek a XVIII. és XIX. szåzadokban polgåri håzaikban divott àllôôràk; rendesen négyszôgü faburokban ållanak, az oramutato lap fehér zomånczu, néha szines virågok vagy egyéb jelenetek is ékitik. Lebet, bogy mår akkor kezdték a szokåst, Logy külföldön festették és égették reå megrendelés szerint hazai oråsok nevét. Azonban Szådeczky L. szerint (Czéhek tort. 1890. 56. 1.) kedvezôbb véle- ménynyel kell lennünk hazai dråsaink tehetsége irånt, mert a XVII. szåzadban a kassai és jolsvai bragyârtôk a mesterségre pålyåzo legénytôl remekül kivåntak „egy ôràt, mely mind az derék oråkat s mind az fertålyokat ütôtte, sot a holdnak jåråsåt is mutatta". Sot Pesten még 1701-ben „a nagy- I6 A Magyar Nemzeti Muzeum multja és jelene.