A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

122 Az érem- és régiségtàr Ôntànyér 1596-bàl ; valôszinüleg Brassôban készült. (Körülb. Vt n.) ora csinàlô tartozott egy almàriumra àllitô ôràt csinàlni német és cseh betükre, a melynek repetålni kellett, egész ôràkat és minutàkat vernie, a mely ôra kalendåriumot és holnapszàmi napokat, holdvilàgot, fogyatkozàst és holdtelést és az ugro planétàkat is mutassa; egyik mutatoja legyen fertålyok mutatàsâra. A màsodik remek volt egy ébresztô ôra. A harmadik falra függesztö ora egy tåblåra, a mely ôra fertàlyt mutasson és repetàlja, annak pedig ébresztôje legyen''. Az utobbi években szereztünk allô ôràkat a XIX. szåzad elejérôl, melyeken Kis-Marton, Balassa-Gyarmat, Komarom, Nyitra, Pécs neve van rajta, valamint az ôràs neve, többnyire németül. A czéhszabàlyok tanusàga szerint hajlandôk vagyunk hinni, hogy ôk maguk készitették. Egy magas faszekrényü ôra berakott famozaik diszekkel, a milyeneket még régibb kasté- lyokban és szerzetek étkezô termeiben låtunk, angol mester nevét mutatja. XVIII. szåzadi hazai toronyôrànak Brassôban megmentettük néhàny évvel ezelôtt aranyozott rézbôl valô kézmutatôit és a nap és hold alakjàt ugyanarrol az ôràrôl, szintén aranyozott rézbôl. A zsebôràk szokàsa is külfôldrôl jutott el hozzånk. A XVII. és XVIII. szåzadokban legtöbbre becsülték az angol gyàrtmànyokat. Az ôràkat többszörös burokkal védték, maga a mû a legfinomabb véséseket mutatja és a burok hàtsô lapjàt is hol zomànczczal, hol dràgakôvekkel diszitették. Histôriai vonatkozàsaik miatt kiemelünk kettôt. Egyik hatszôgü és àttôrt müvü külsô fémburokjàt Bàthory-czimer ékiti; a màsik kevésbbé mutatôs XVIII. szàzadi nagy augsburgi „tojàsrôl" az a traditio, hogy Laudon tàbornoké volt. Legjelesebb zsebôràink, sajnos, többnyire külföldi mesterek jelzését mutatjàk. Többször akadunk Edward Prior vagy George Prior londoni öramüvesek nevére ; mås hires nevek Ca Brier, Windenil, Tarate, Carledon ugyancsak London- ban. A genfi ôràsok közül Jean Rous- seau jelzését làtjuk egy kitünô zomàn- czos festésü ôràn. Egy finom edzésû sàrgarezû ôramû David de Lafontaine- töl ered, mås igen szép ôràt Gaudon Pàrisban készitett. Jeles mester volt a gratzi Johann Planck, kitôl két ôrànk van. Egyiken I. Lipôt csàszàr dom- bormûves képe diszeleg és rajta van az évszàm is: 1657. Külsö hüvelyét trébelt és finoman vésett dombormü- ves jelenetek ékitik, kôzepett Europa elraboltatàsàt àbràzolja a mûvész. Mà- sik ôràja is szép, àttôrt mûvû, finom metszésû külsô ezüstburokban van és belsô kôpenyének oldalai is finoman àttôrt és vésett mûvek. Bécsben dol- gozott egy Joh. Delucca nevû mester. Csak egyszer akadunk ügyes belfôldi ôràs nevére. Hatszôgü kis sàrgaréz ôrân, melynek aranyosbarna üvegbu- rokja van és melynek finom vésései az ôramü falain és lapjain teljes elismeré- sûnkre méltôk. Olvassuk rajta Heilan ôràs nevét, a ki német nyelvü mester létére ,,Offen"-nal jelôlte kis remekét. Egy màs alkalommal esztergomi ôràs neve maradt fôn, de ez csak årusitotta az ôràt; a belsô ôramüvet Joh. Christoph Niedermayer jelzi „Johann Lorenz Hor- berzeth K. Gratz" czim olvashato. Az esztergomi mester a külsô sildpattburok belsô oldalàra kis