A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene
År: 1902
Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája
Sted: Budapest
Sider: 382
UDK: St.f. 9(074) A Mag
(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)
Søgning i bogen
Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.
Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.
Digitaliseret bog
Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.
Az ërem- és régiségtår
123
darab papirost ragasztott és azon könyomatos föliratot làtunk : „Joh. Joseph Gerstner Kleinurmacher
in der königl. Freystadt Gran, wohnt auf dem Platz“.
Mint furcsasàgokat emlitünk egy kis zsebôràt, melynek javarésze buxfaböl valö, egy elefànt-
csontôràt, melyben ismét csak a
kikerülhetlen részek, mint p. o. a
rügô fémbôl valôk, minden egyéb
rajta elefàntcsontbdl készült. Végül
Dorer bécsi ôràs müvét emlitjük, a
ki egy I. Ferencz-féle 1836. évi osz-
tràk tallér kivâjt belsö üregébe alkal-
mazott öramüvet.
Harangok, mozsarak és egyéb
fémtàrgyak. A régi bronzöntök mü-
vei ritkàn kerülték ki a beolvasz-
tâst. Sokkal becsesebb volt az àgyük,
harangok, mozsarak, gyertyatartok
és szàz màs bronzbôl vagy sàrga-
rézbôl gyàrtott eszköz, semhogy
üjra ne hasznàltàk volna, hogyha
a tàrgy megrepedt, kopott vagy màs-
kép hasznavehetetlenné vàlt. Haran-
goknak mùzeumba gyüjtésének sok-
szor a nagysàg és sûly is ùtjàban
àll és azért rendszerint a külömbözö
typusokat jellemzô példànyokra szo-
kàs szoritkozni. A nemzeti mùze-
umban a XV—XVII-ik szàzadokban
divô harangokat egészben nyolcz pél-
Ôntânyér lôyg-bôl ; valôszinüleg lôcsei munka. (Körülb. Va n.)
dàny képviseli. A XV-ik szàzadbeliek
közül egy 85 cmteres magassàgùt
emelünk ki Béla-pusztàrôl (Somogy m.),
mely mint gr. Festetich Agost ùr ajândéka jutott a nemzeti
mùzeumba. A minusculàs fölirat tanusàga szerint Dominicus abbas ôntette 1468-ban és alighanem a
készitô neve is rejlik egy par közbevetett apröbb betüben. Még nagyobb a betlenfalvi harang,
mely 96 cm. magas és 525 kilot nyom. A minusculàs fölirat szerint 1499-ben készült a boldog-
sàgos Szüz, Cosmas és Damianus tiszteletére. Egy csinos kis 25 cm. magas harang képviseli a
XVI. szàzadot. Legbecsesebb harangjaink egyike a màtraverebélyi magyar köriratü 1605-bôl, melyet
a budapesti nôvendékpapsàg ajàndékozott a müzeumnak. Korra következik egy durvàbb müvü harang
1636-bol, melyen rajta van a két készitô mester neve, aligha nem Gyenåcs Jànos és Gersôny Samu volt
a nevük. Mint jeles hazai mü figyelmet érdemel végül a 80 cm. magas budai harang, mely rôviddel
Budavàrànak a tôrôkôktôl valö visszafoglalàsa utàn készült és majdnem kétszàz esztendön àt függôtt,
de végre is megrepedt és akkor a budapesti kôzônség a vàroshàz tornyâban ide tette le ôrôk
nyugalomra. Oldalait a vàrosi czimer, fall kapu disziti; mellette a sugàrzô mandorlàban a boldog-
sàgos Szüz àll a kisdeddel, odåbb a vàrosi igazsàgszolgàltatàst jelképezô Justitia mérleggel és karddal
és végül a mester sem felejtette ki ônnôn magàt, koszorüban ôtsoros felirat igy szôl GOSS j MICH
IOHAN j NUS PICKNER | IN OFEN | 1697. Talpa szélét ékes latin majusculàkban kidomborodo
fölirat futja kôrül, a sor fölött egy kis mutatö kéz igazit ütba, hogy hol kezdôdik a fölirat. Meg-
érdemli a leiràst, mert szåzadokon åt senki sem olvashatta a torony magaslatån : Dum sono vos
moneo quod prasens (sic !) venerit hora ut possit fungi munere quisque suo dum voco designo ius
conventumque senatus ut dat et examinet cuiusque sua.