A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az ërem- és régiségtår 123 darab papirost ragasztott és azon könyomatos föliratot làtunk : „Joh. Joseph Gerstner Kleinurmacher in der königl. Freystadt Gran, wohnt auf dem Platz“. Mint furcsasàgokat emlitünk egy kis zsebôràt, melynek javarésze buxfaböl valö, egy elefànt- csontôràt, melyben ismét csak a kikerülhetlen részek, mint p. o. a rügô fémbôl valôk, minden egyéb rajta elefàntcsontbdl készült. Végül Dorer bécsi ôràs müvét emlitjük, a ki egy I. Ferencz-féle 1836. évi osz- tràk tallér kivâjt belsö üregébe alkal- mazott öramüvet. Harangok, mozsarak és egyéb fémtàrgyak. A régi bronzöntök mü- vei ritkàn kerülték ki a beolvasz- tâst. Sokkal becsesebb volt az àgyük, harangok, mozsarak, gyertyatartok és szàz màs bronzbôl vagy sàrga- rézbôl gyàrtott eszköz, semhogy üjra ne hasznàltàk volna, hogyha a tàrgy megrepedt, kopott vagy màs- kép hasznavehetetlenné vàlt. Haran- goknak mùzeumba gyüjtésének sok- szor a nagysàg és sûly is ùtjàban àll és azért rendszerint a külömbözö typusokat jellemzô példànyokra szo- kàs szoritkozni. A nemzeti mùze- umban a XV—XVII-ik szàzadokban divô harangokat egészben nyolcz pél- Ôntânyér lôyg-bôl ; valôszinüleg lôcsei munka. (Körülb. Va n.) dàny képviseli. A XV-ik szàzadbeliek közül egy 85 cmteres magassàgùt emelünk ki Béla-pusztàrôl (Somogy m.), mely mint gr. Festetich Agost ùr ajândéka jutott a nemzeti mùzeumba. A minusculàs fölirat tanusàga szerint Dominicus abbas ôntette 1468-ban és alighanem a készitô neve is rejlik egy par közbevetett apröbb betüben. Még nagyobb a betlenfalvi harang, mely 96 cm. magas és 525 kilot nyom. A minusculàs fölirat szerint 1499-ben készült a boldog- sàgos Szüz, Cosmas és Damianus tiszteletére. Egy csinos kis 25 cm. magas harang képviseli a XVI. szàzadot. Legbecsesebb harangjaink egyike a màtraverebélyi magyar köriratü 1605-bôl, melyet a budapesti nôvendékpapsàg ajàndékozott a müzeumnak. Korra következik egy durvàbb müvü harang 1636-bol, melyen rajta van a két készitô mester neve, aligha nem Gyenåcs Jànos és Gersôny Samu volt a nevük. Mint jeles hazai mü figyelmet érdemel végül a 80 cm. magas budai harang, mely rôviddel Budavàrànak a tôrôkôktôl valö visszafoglalàsa utàn készült és majdnem kétszàz esztendön àt függôtt, de végre is megrepedt és akkor a budapesti kôzônség a vàroshàz tornyâban ide tette le ôrôk nyugalomra. Oldalait a vàrosi czimer, fall kapu disziti; mellette a sugàrzô mandorlàban a boldog- sàgos Szüz àll a kisdeddel, odåbb a vàrosi igazsàgszolgàltatàst jelképezô Justitia mérleggel és karddal és végül a mester sem felejtette ki ônnôn magàt, koszorüban ôtsoros felirat igy szôl GOSS j MICH IOHAN j NUS PICKNER | IN OFEN | 1697. Talpa szélét ékes latin majusculàkban kidomborodo fölirat futja kôrül, a sor fölött egy kis mutatö kéz igazit ütba, hogy hol kezdôdik a fölirat. Meg- érdemli a leiràst, mert szåzadokon åt senki sem olvashatta a torony magaslatån : Dum sono vos moneo quod prasens (sic !) venerit hora ut possit fungi munere quisque suo dum voco designo ius conventumque senatus ut dat et examinet cuiusque sua.