A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- es régiségtâr 131 az antik idomokra emlékeztetô rézibrikek és tålak, csészék, irôszerek s egyebek. Legbecsesebb egy ezüsttel kivert sàrgarézmedencze, talàn persa munka, Csapô Gusztåv ajåndéka. Pipåk és burnôtszelenczék. Csak a XVIL szàzad ôta Nicot révén Eurôpàban elterjedt dohànynàl fogva függ össze a dohânyzô és tubàkolô szerszåmok, a pipåk és burnôtszelenczék mis-màs irånyban fejlödött vàltozatos sora. Nem annyira rendszeres gyüjtés, mint inkåbb hazånkfiai meleg érdeklôdése és szives ajåndékai kovetkeztében került össze a pipåk mùzeumi sorozata. A népies kegyelet Ràkôczy alakja irànt egész naivul abban is szokott nyilvånulni, hogy hazånkfiai sürün szoktak a Mùzeumnak „Ràkôczy-pipâkat“ ajånlani. Tårlatunk mår tele lehetne ily ereklyékkel, hogyha a joindulaton és népies képzelmen kivül mås tårgyilagos érvek is hitelesitenék az illetö példånyokat. A diszesebb pipåk készitésénél legkedveltebb tajték anyagån kivül, a szerényebbeket fåbol, nevezetesen tiszafåbol vagy pusz- pångbol faragjåk, agyagbol égetik és a miôta a porczellån kôzkelendôvé vålt, porczellånbol készült pipåkat is elöszeretettel hasznålnak. Eddig mintegy hårom tuczatra megyen a Mùzeumban örzött pipåk sora, de ebben a szerény sorozatban is van alkalom a hazai izlést, egyesek ügyességét s a nép észjåråsåt tanulmånyozni. A XIX. szåzad ôta gyårilag készitették és ez agyaggyårtmånyok meg- lehetosen kiszoritottåk az egyéni készitményeket. A tajtékpipåk vårosi mesterek muhelyeibol kerülvén ki, sokszor a kor izlését, néha még a våltozo épitészeti modorok formåit is örökitik meg; igy p. o. az ujabb hamis gothika lép elénk egy 1845-böl valo tajtpipån. Az anyag és munka becsesebb vagy fonåkabb voltåhoz képest a folszerelés is vagy ezüstbôl, avagy pléhbôl készül és az ötvös az o munkåjåt bevert bélyeggel jelzi ; igy jelezte |kolb| ötvös egy czifra porczellån pipa diszes ezüst kupakjåt az ö jegyével. A pipa idomånak torténeti fejlôdésére még nincs elég anyagunk, mégis åltalåban ugy låtszik, hogy a török idôben az opiumos pipåk, melyek igen aprok és fôlül szük nyilåssal birnak, voltak a legrégibb dohânyzô pipåk mintåi. Csak utôbb a dohånynovény meghonositåsa utån és midon a dohåny olcsobbå vålt, nagyobbodott a pipåk teriméje. Lényegében két egymåssal hegyes csücsban talålkozo csôforma ållapitja meg az åtlagos idomot, mely våltozik a szerint, a hogy a dohånyt folfogado vagy a szårhoz zàrôdô csô nagyobb. A diszités leginkåbb elôbbit szokta érni. Legnagyobb és legczifråbb pipåink egyikén a dohånytarto csô 14 cm. magas, puszpângbôl faragott tarajas sisaku vitézt åbråzol lohåton, fölemelt karddal. Egy mås ugyancsak fåbol faragott diszes locsei pipa Müller Jånosé volt 1812-ben. Rajta van Löcse czimere, a kettös kereszt koronås hårom halmon s az aljån az idöt is személyesiti a müvész golyon ållo meztelen no idomàban, a ki mondatszalagot tart és ezen a bölcs mondås: „tempus edax rerum“ a vilåg mulandosågåra inti a pipåzo tulajdonost. Iglorol szereztünk egy szerényebb fapipåt, melynek hosszü hengerded csôvét bevert sårgarézdiszitésekkel ékitették. Többször a magyar czimert faragjåk ki a csô fôlületén. Egy nagy (19 cm.-es) fapipa bajszos huszårfejet åbråzol eros szinezéssel. Legnagyobb faplpånk 21 cm. magas, szinesre festett kétfejü sas disziti, annak a szivében kôrded téren parokås férfi fej domborodik ki; szårtarto csöve tengeri szorny, nagy fejjel, nyitott szåjjal és kigyôdzô testtel ; készitési évét is bevésték: 1704. A kétfejü sassal egy tajtpipån is talålkozunk, szårån ezüst F, fölötte korona, a csôvén Ferencz (?) csåszår mellképe magyar egyenruhåban van kifaragva. Kupakja zårt ezüstkoronât åbråzol. Egy kisebb tajtpipån a készitô humora emlitésreméltô jelenetet åbråzolt. Vén asszony hùzza a kétkerekü kocsit, melyben Amor nyillal kezében ül. Legutobb egy igen finom faragàsû tajtpipåt kapott a N. Muzeum ajåndékba, rajta lohåton gr. Såndor és neje van åbråzolva. Az ezüstprôba az 1821-ik évet jelzi és a föliratböl kiveheto, hogy Såndor grof Rohan Benjamin herczeget ajåndékozta meg vele. Mintegy ôtven burnot-szelencze van hivatva a miveltebb körök több szåzados tubåkolåsi hajlamåt illusztrålni. Miutån e hajlam a fejedelmi körökben épp ugy divott, mint a jo és kozép tårsasågban, egész iparåg fejlödött a burnot eltartåsåra szolgàlô minden képzelheto tartålyok készi- tésére és a burnotozås virågzdkoråban, a XVIII. szåzadban az otvôsségi és minden egyéb legfino- mabb iparmüvészeti remeklések vetélkedve ékitették a legfinomabb kezekbe szånt csecsebecséket. Gyüjteményünk nem tarthat igényt arra, hogy gazdag amateurök åltal fölötte kedvelt és busåsan megfizetett remekmüvek vålogatott sorozataival versenyezzen. Leginkåbb a véletlennek, egyes ked- 17*