A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

130 Az érem- és régiségtâr Mas nagy név, a szigetvåri hos Zrinyi Miklos håztartåsåhoz füzte a szohagyomåny egy diszes tormareszelö emlékét csupån azért, niert ållitolag Szigetvårrol vald. A reszelô fateknôjét fölül domborùan kimetszett vadàszjelenet s oldalait kifaragott dombormüves fegyvertrofaeumok diszitik. Kora alig megyen tul a XVIII. szåzadon, de mint régi håztartåsi szerszåmnak, mai ritkasåga miatt, ha nincs is köze Zrinyi Mikloshoz, megvan az érdekessége. A håztartås egy szerény szerszåmåt, a vasallôt több érdekes példåny képviseli. A legrégibbet Gonda Mihålyné ürhölgy ajåndékozta Losonczrôl, rajta az évszâm 1663; egy mås példånyon, melyet vétel ùtjàn szereztünk, az évszåmon kivül a håziasszony nevet is olvassuk: Maria Dientlin Ao 1682. Az anyaguk sårgaréz és formåjukban alig van eltérés a modern idökig hasznålatos vasalotol. A XVIII. szâzadbôl vannak példånyaink, melyek diszitésüknél fogva érdemlik figyelmünket. A vasalo sàrgarézhüvelyének felsô lapjåt és néha függélyes oldalåt is bevésett vagy vele öntött laposan kidomborodo diszitésekkel boritottåk. Elég érdemesnek tartottunk hat ily ornamentet arra, hogy hu rajzban ideiktassuk. Szembetünö, hogy ugyanazokban az évtizedekben, a XVIII. szåzad kozepe tåjån egymås mellett kétféle ornamentika divott. Egyik a renaissance motivumokbôl fejlôdôtt hazai izlés az ô rôzsàival és dus indåival, måsik a rococonak hol kerek hajlâsù, hol szögletekben megtörö keretes motivumaiban gyönyörködik. Elôbbi a népies rétegekbe leszållott és ott meggyokerezvén, nemzeti izléssé vålt, az utôbbi pedig a vilågrészt åtjåro nemzetközi izlés. A ki nyilt szemmel tekinti az utôbbi szâzadokbôl fönmaradt bårmely szerény müvészeti emlékeket, folyton egymås mellett fogja låtni a nemzetközi és nemzeti vagy népies irånyt és tanusågot fog belôle merithetni legùjabb korunk müvészeti åramlatainak helyes megitélésére. Még egy szerény, de érdekes sorozatra hivjuk fol a Mùzeum szemlélôit. Mintegy két tuczat ostyasütö vasat gyüjthettünk ôssze az utôbbi évtizedekben. Nagyjåbol harapôfogôra emlékeztet a szer- kezete. Egymåst borito két vaslemez belso lapjåra bevésve az åbråzolat, melylyel a kerek vagy négy- szôgü vékony süteményt disziteni kivåntåk. Két hosszü pålczås kar arra szolgål, hogy a végét fogva, az ôsszezàrt åbrås lemezeket a közberakott vékony tésztåval tüz fôlé lehessen tartani. Nyilvån az egyhåzi czélra szolgålo ostya készitésébol indult ki a szerszåm és a sütemények divatja. Vannak a kozépkorbôl szårmazo fogok, lemezükön az Udvözitö keresztfån, az o neve kezdöbetüi vagy egyéb, életébol meritett jelenet. Utobb vilågi hasznålatra is készültek ily sütövasakkal sütemények, akkor mår a sütô pék neve s az évszåm jelenik meg, czimereket vésnek a lemezbe, symbolikus åbråkat vagy ornamenteket. Ily sorozatos osszeållitåsban a XV. szåzadtol a XVIII-ik végéig terjedöleg ezek a szerény sütövasak is becses adatokkal jårulnak a hazai izlés torténeti våltozatainak tanul- månyåhoz. Sütôvasakon kivül a kovåcsok a håztartås czéljaira még tôbbféle hasznos munkåt készitettek. Legjelesebbek az aprô vasszekrénykék, melyeknek csiszolt, edzett és vésett fölülete gyakran remek- szåmba mehetnek. Ilyen kis edzett diszü lådåcskåt b. Bésån hagyatékåbol bir a N. Mùzeum. De legfontosabb készitményeik a kulcsok és lakatok. A Müzeum legrégibb lakata vårrol valo és az évszåm rajta 1479-re vall. Mås évszåmos lakat 1713-bôl valo. A kulcsok különbözö fajtåira érdekes példånyaink vannak; egészben hatvan darab vaskulcs van az utôbbi szâzadokbôl és mintegy måsfél tuczat ajtozår, legtöbb vàrak kapujårol valo. A lakatosoknak nagy gondjuk volt, hogy pénztartô nagy vaslådåk zårainål a legmesterségesebb szerkesztéseket talåljåk ki. Két ily vaslådånk van, egyiket a hagyomåny II. Råkoczy Ferenczének mondja. Mint remek vasalåsi munka emlitést érdemel egy nagy szarvasagancsbol készült csüngö csillår vert vasbol valo fôlszereléssel ; jeles XVII. szåzadi felföldi mü. Ugyancsak a kovåcsok mestersége kôréhez tartoztak a XVIII. szåzad ôta foltalålt vaskemenczék, öntött, dombormüves lemezekbôl. Ilyen több van a N. Mùzeumban, egyik Absolon szomorù historiåjåt åbråzolja német versek kiséretében, az Egyptomba valô menekülés van a måsikon, mig a harmadik Jézus bevonulåsåt Jeruzsålembe târgyalja. A fémtårgyak csoportjåhoz jellemzö sorozatul jårulnak végül a török hodoltsåg koråbol Budån, Kanizsån s egyéb török gôczpontokon fönmaradt keleti håztartåsi s egyéb czélokra szolgålo fém- tårgyak. Ilyenek a sajâtszerü vékony gôlyàs låmpatartok, a széles, lapos, kerek hüvelyü låmpåsok,