A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtår 129 Muzeum. Két messzôs mértékü edény is van, mindkettô ônbôl valô és idoma inkåbb hengerded göm- bölyded kihajlâssal. Egyik Nyitramegyébôl mint dr. Nagy Jôzsef ajàndéka került a Mùzeumba. Busovârôl (Nyitramegye) valo és ott ,,Sedelciment'‘-nek messzö hitelesitett mintâjânak nevezték. Két beùtôtt jegy van rajta, egyik hatküllôs kerék, a mâsik C A K betùkbôl àll, ez utôbbiak aligha- nem Ca(mera) K(remniczensist) jelentenek. Egy mâsik cimentes ôn pohâr a Szalay Âgost-féle gyùjte- ménybôl szârmazott a Mùzeumba. Oldalân A • K 1708 van bevésve. A két hitelesitô bélyeg a magyar czimer és a hâromtornyù pozsonyl czimer, harmadiknak 788 szàm csatlakozik, mely lehet évszâm vagy hitelesitési folyôszâm. A sùly mérésére szolgâlô mérlegeket egy ù. n. rômai pâlczàs mérleg képviseli. A régente hazânkban is divô bécsi sùlyt képviseli két teljesen fölszerelt egybejârô sùlyok garnituråja, a hüvelylyel együtt, melynek külseje majdnem a roman korra emlékeztetô durva, de jellemzô figurâlis idomokkal ékeskedik. Mindegyik tartâlyban 15 bécsi fontra valô sùlyrészek foglaltatnak. Finom târgyak mérlegelésére szolgâlô aprô hiteles sùlyokat a hozzâtartozô serpenyôs mérleggel még Jankovich gyüjteményébôl szerzett a Mùzeum. A sùlyok fekete fâbôl faragott tartâlyban feküsznek, melynek fôdelét ùgyesen kifaragott magyar czimer ékiti. A szepesi kamara 1612-ben liitelesitette. Végùl a hosszùsâgok mérésére szolgâlô egymâsba jârô négyoldalù pâlcza minden oldalân a legfinomabb osztâlyozâsokkal, egyiken a rajnai, måsikon a magyar mértéket mutatja, dicséri a készitôjét, kinek neve WAVZSVF, készitette pedig 1665-ben. Konyhai felszereléshez tartozott egy ôriâsi rézlåbas, egy 1693-bôl valô borpinczetok rézbôl, egy 1716-ik évszâmù nagy rézkorsô Abraham Weisertôl, egy 1743-bôl valô és borra vonatkozô német fôliratokkal ékeskedô rézedény, valamint egy 1741-bôl valô rézedény, rajta a német fôliratok mellett ùgyesen kitrébelt, magyaros izlésù tulipânok és egyéb nôvény-motivumok diszelegnek. Mint kùlônôs ritkasâgot emlitünk egy 1611-bôl valô czukorporzôt rézbôl. Szintén igen becses két parâzstartô fémedény. Egyik hossznégyszôgù bronzedény körmös lâbakon, oldalait lapos dombor- mùvek ékitik; minden valôszinüség szerint firenzel munka a XV. szâzadbôl. Èvek ôta keresem analogiâjât külfôldi gyùjteményekben, de csak késôbbkori példânyokra akadtam. Egy ilyent a XVIII. szâzadbôl a Mùzeum is bir, idoma és diszitése ârulja el késôi keletkezését, elônye az ô firenzei tårsa fölött csak az, hogy még megmaradt felsô nyilåsa fölött a râcsmù, mely a melegi- tendô târgyat az izzô parâzs kôzvetlen érintésétôl megôvta. Egyhâzi fùstôlôk kôzelében és gyertyatartôk gazdag sora mellett két koppantô érdemel kùlônôs emlitést. Egyik sârgarézbôl valô és a tôrôk szultân dombormüves képe ékiti felsô lapjât; a mâsik talân a hires Pâzmâny primas hâzâbôl szârmazik ; rajta van a Pâzmâny tollas czimere P P monogramm (Petrus Pâzmâny), az évszâm 1600 és alatta TIRNAV(ia). A Magyar Nemzeti Mûzeum multja és jelene. 17