A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

150 Az érem- és régiségtâr nyugati izlésben készùlt hegyes tor, egy kétkezes hatosågi kard, egy màsik kard német verses naptårral, aztån Savoyai Eugen hadsegédének kardja, ki 1716-ban esett el a pétervåradi ütközetben stb., ùgy hogy az ajåndékba adott 17 darab fegyver kozt egy sincs, mely egy vagy mås tekintetben figyelemre- méltô ne volna. Egy màsik nagyobb adomåny volt Marczibånyi Istvån (f 1810) ôrôkoseié; a különbözö régiségek közt volt 10 fegyver, ù. m. a csalàdi diszkard, egy arany-berakåssal ékitett keleti izlésü XVI. szàzadbeli szablya, tovàbbà XV—XVI. szåzadbeli tollas buzogåny, egy pozsonyi esztergålyostol diôfàbôl készitett s elefåntcsonttal kirakott lôportartô, a budai klarisszàk ingôsàgaibôl 1784-ben våsarolt Thurzô Gy. sisakja. (Va nagys.) fejtakarö és sodronyos karvért; vasinge késobl „Cimeliotlieca Musei Nationalis Hungarici" nem aranynyal futtatott alabård, egy handsàr az 1788-iki orsovai ütközetböl, a csalåd birtokåban volt szåm- szerijj, albån puska stb. Az 1811-iki ajåndékok kozé tartozik két kôzépkori kard, egyiket Beszédes Jôzsef mérnôk adta, talàltàk a Sàrvizben, a szeg- zàrdi uradalomlioz tartozo Hidas-szigeten, màsik b. Podmaniczky Jôzsef bàcsmegyei fôispàn ajån- déka, ez utôbbi lelhelye a Baja melletti Tathàza, tovàbbà Huszàr Antal fejérmegyei alügyésztôl valô egy a székesfejérvàri vàrfal romjai kozt talàlt lôportartô. 1812-ben megkapta a mùzeum a törökverö bös, Kinisi Pål fegyvereit, melyeket 1768-ban nagyvàzsonyi sirjàban talåltak; a fegyverek, melye- ket gr. Zichy Ferencz fôpohàrnok-mester ajåndé- kozott, a kôvetkezôk: kétélü, egyenes kard, far- kas-jegygyel ellàtva, ennek azonban csak a pen- géje eredeti, a sàrgarezes csontboritékù markolatot utolag készitették hozzà, aztån egy sodronyos kerülhetett a mùzeumba, az 1825-ben megjelent emliti, tud azonban rola Romer Floris s az 1868-iki leltårban is elöfordul s igy nyilvån az a vasing, mely 1851-ben mint Todesco Eduård nagyvàzsonyi foldesur ajàndéka van bevezetve a régiségtàri naploba. Ugyancsak gr. Zichy Ferencz adta åt az àrvai vår birtokosainak nevében Thurzo György nàdornak (y 1616) az årvai vårban két szåzadon åt örzött sisakjåt. 1813-ban a Sennyey-csalåd gyarapitotta igen értékes adomånynyal a fegyvergyüjteményt, oda ajåndékozta ugyanis azt az ékkovekkel kirakott XVI. szåzadbeli diszes keleti pallost, skofiumos vörös bårsony nyeregtakarot és kürtôt, melyeket csalådi hagyomåny szerint Sennyey Pongråcz erdélyi kormånytanåcsos kapott 1601-ben a deési basåtol, kinek vadàszat kôzben eltévedt leånyåt hazavitte apjåhoz; ezek közül a nyeregtakarot az iparmüvészeti mùzeumnak adtåk åt. Ugyanezen évben két fejérmegyei, ù. m. a szolgaegyhàzi Marich- és Fejérvåry-csalåd ajåndékozta oda régi csalàdi buzogànyàt, mig Kisling Måté székesfejérvàri tanåcsos a budai kapu mellett levö telkén talålt ot régi àgyùt, vastengelyt, bombåt s ko- és vasgolyôkat szållitotta be sajàt kôltségén a mùzeumba; szintén 1813-ban adott Szentivånyi Péter ügyvéd egy csåkånyt, mely a Måria Terézia koråban Lipto- Szent-Mikloson kerékbetort Janossek rablovezéré volt, Reviczky Lénårt egyetemi tanulo pedig anyja nevében egy handsårt ajåndékozott. Nem szåndékozom azonban darabrol-darabra felsorolni mindazon fegyvernemùt, a mi osszegyùlt a mùzeum elsô idoszakåban, Müller Jakab Ferdinånd (f 1823 nov. 22-én) igazgatôsàga idejében, nem egészen 17 év alatt, s a melyeket kisebb-nagyobb részletességgel leirt a mår csak holta utàn kiadott Cimeliothecåban, s azért csak a nevezetesebb adomånyokra szoritkozom azok közül, melyek meg- vetették fegyvergyüjteményünk alapjåt. Gr. Pejacsevich Antal adott egy skofiumos vörös bårsony török nyerget aranyozott török kengyellel egyùtt; a nyerget a szlavôniai katonai parancsnoktôl cserélte,