A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtår 159 tisztek 1849-ki jan. 25-kén elvitték azon fegyvereket, zåszlokat és mas hadi eszközöket is, mellyek a budai fegyvergyårbol ministeri rendelet kôvetkeztében 1848-ki nber 13-kån tétettek at a Mûseumba: most a budai fegyvergyår kitakaritåsakor Låhner tåbornok ur megengedé kérésemre, hogy a még megtalålhatokat keressem ki, vagy vålasszak måsokat".. A mûzeum igazgatoja élt is az alkalommal; a miket mår 1848 ôszén beszållittatott, azokat jobbåra mind visszahozatta s azonkivül ûjabb darabokat is vålogatott ki. Ezûttal a két fölszerelt fa-lô mellett mår 20 vasba öltözött lovagbåb volt a szållit- månyban, igaz, hogy nem mindenik volt teljes, mint a jegyzô- konyv mondja ; „némellyekbol sok darab hiånyzik, nem tudni, håny lesz kiegészithetô". Volt ezenkivül egy mellvas sisakostol, tovåbbå 53 mell- és derékvas, valamint 73 sisak; låndsa, dsida és lândsacsûcs volt 50, alabård 6, vivobård 9, dårda nyelében pisztolylyal 1, régi lovagkard 6, kétkezes kard 3, puska 2, kanocz nyelestöl 1, himzett keleti tegez 3, buzogåny 1, zåszlo 25, lofark 1, féldob 4, bombaminta 1, s ezenkivül vegyes tårgy (csillagalakü diszitmények, talapzatok, diszedények, himzett szônyegek, mozsår, vörös rézbe vert sas, Schwarzenberg fåra festett czimere) 23. A kardok és puskåk feltünô csekély szåma mutatja, hogy a még hasznålhato fegyverek kôzül semmi sem került a mùzeumba, csakis olyanok, melyek torténelmi szempontbol voltak fontosak. Ezeket Macchio G. rendeletére 1850 mårczius 18-ån vitték el az osztråkok. Bécs melyik gyüjteményének a gyarapitåsåra hasznåltåk fol: nem tudom.* Ily kôrülmények között még szerencsének lehet mondani, hogy meghagyta az osztråk kormåny a mûzeum birtokåban azt a 19 zåszlot, melyet a szabadsågharcz idejében hivatalos uton küldtek be. Ezek kôzül 13-at Perczel Mor a délvidéki szerb és horvåt låzadoktol vett el s a vôrôs-fehér-kéfc szinü illyr zåszlokon kivül volt kôztük ot régebbi is, u. m. egy rendes hadseregbeli kétfejü sasos 1721-bôl, egy régi magyar Szt. Istvån és Szt. Låszlo képével, két 1809-iki a pestmegyei nemesi fölkelöktöl s a pancsovai nemzetôrôktôl s aztån egy „Szt.-Tamås 1841“ folirattal. Egressy Tegez a Jankovich-gyüj- teménybol (’/e nagys.). Samu ôrnagy beadta a pesti nemzetörök grånåtos-osztålyånak, Nådossy Istvån ôrnagy pedig a pesti polgàrôrségnek a zåszlajåt, 1849 måjus 7-én a mûzeumba helyezték el a honvédtisztek a 39. szâmù ezred l. zåszloaljånak VI. Kåroly korabeli elrongyolt régi zåszlajåt, melyet a czinkotai ütkôzetben nemzeti szinüvel cseréltek fol. Pongråcz orszågos biztos egy VI. Kåroly csåszår nevének kezdô- betüivel és csalådi czimerrel ellåtott régi lovas zåszlot küldött be a vallås- és kozoktatåsugyi miniszterium ùtjân, Luzsenszky Pål kormånybiztos pedig kettot a bårtfai templombol, melyek szintén VI. Kåroly idejébol valok. Ezekhez jårul 44 egyéb fegyver, melyekkel a szabadsågharcz alatt gyara- podott a mûzeum. Közülük 30 darab mindszenti Kapuvåry Jånos ajåndéka, kinek a haza czéljaira felajånlt györkönyi fegyvereiböl vålogattåk ki 1848 szeptember havåban Szemere Bertalan belügyminiszter rendeletére s pisztolyokon, szåmszerijjon, handsårokon, sisakon stb. kivül 13 régi puska is volt kôztük, a mi tetemesen megnövelte a mûzeumi puska- gyüjteményt ; emlitésremélto, hogy egy pår darabon hazai puskamüvesek (a pesti Preise Ferencz és a székesfejérvåri Bauer Jôzsef) nevét talåljuk. Rendkivül becses ajåndékkal gyarapitotta a mû- zeumot 1848 åprilis havåban Bécs våros tanåcsa, åtengedvén egyet Måtyås kiråly fekete seregének * Wnrnika szåzados szerint a legbecsesebb darabok Komåromba vitettek. (Arch. Ért. 1877. XI. 97.)