A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az érem- és régiségtår 165 és Deàk Ferencz képviselôvàlasztàsi zàszlaja, amazt Pest vàros képviselôtestülete (1870), emezt Buda- pest fôvàros tôrvényhatôsàga (1876) kuldte be, a feloszlatott pesti dragonyosok 1806-iki zàszlajàt utolso parancsnokuk, Linhard Jakab helyezte el (1870) a mùzeumban, mig egy régi pestvàrosi zàszlôt Szalay Agoston gyüjteményébôl kaptunk. A puskagyüjtemény hg. Schwarzenberg Frigyes (1870) hagyatékâbôl gyarapodott egy 1617-iki diszes szerb puskàval, Pulszky Ferencz volt igazgatonk pedig 1874-ben egy elefàntcsonttal kirakott, faragvànyokkal (Kôszeg ostroma stb.) ékitett s 1670—73. évszåmmal ellåtott kerekes puskàt vett a mùzeum részére 300 frtért. Egy àllitôlag Szolnok mellett a Tiszàban lelt s Vas-salapok a XVI. szåzad elejérôl, a Delhaes-gyüjteménybôl. (Va nagys.) vàsàrlàs ùtjàn (1878) szerzett XV. szâzadbeli sodronypànczélzat, ù. m. vasing, vasnadråg és fejtakarö tartozik még a hetvenes évek nevezetesebb szaporulatai kôzé. A nyolczvanas években b. Révay Ferencz két nagy adomànya gazdagitotta fegyvergyüjtemé- nyunket. 1880-ban kôzépkori, 1881-ben ûjabbkori és diszfegyvereket ajàndékozott a müzeumnak, amazoknak a szàma volt 53, emezeké 85. Az elsö csoportban volt egy nålunk meglehetôsen ritka Karolingkori làndsacsùcs, hozzåtartozik 3 sarkantyù és 3 kengyelvas, ùgy hogy a mår 1876-ban ideajàndékozott karddal együtt nyilvån egy leletbôl valok; ezenkivül volt a küldeményben 1 pànczél, 2 sisak, 5 kôzépkori kard, tovâbbà buzogànyok, alabàrdok, csàkànyok, sarkantyùk stb. A màsodik küldemény néhàny ethnographiai jellegü fegyveren kivül magyar diszkardokböl, puskàkbôl, piszto- lyokbôl, diszbuzogànyokbôl, handsàrokbôl sat. àllt , volt kôztük aztân 2 szàmszerijj, 2 pallos, 1 hegyes tôr, egy III. Fülôp spanyol kiràly nevével ellåtott 1612-iki tôr egy igen diszes velenczei cinquedea sat. Ezen adomànyaihoz jàrult még 1884-ben egy ûjabbkori vasing. Néhal Albertfalvi Koppy Jözsef nyug. tàbornok egy gyôngyhàzzal és csontberakàssal diszitett XVII. szâzadbeli puskàt és két par pisztolyt hagyott a mùzeumnak. Arpàd-kori kardjaink szàma négygyel szaporodott, egyet adott Lichtner Jakab (1885, talàltàk Felsô-Szeliben), egyet Kaufer Fülôp (1887), egyet Lazarovics Imre szolgabirô (1887), az isztimerit pedig ùgy vette meg (1889) a mùzeum. Az emlék- és diszkardok soràban legnevezetesebb Sobieski Jànos lengyel kiràly brilliànsokkal kirakott szablyàja, melyet gr. Erdôdy Jôzsefné szül. Raczinszky Teréz grôfnô ajàndékozott (1880); dr. Römer Flôris kôzvetitésével meg- kapta a mùzeum a M. Tud. Akadémiàtôl (1883) a magyar irodalom ùjjàszületése megteremtôjének, Bessenyey Györgynek a kardjàt, Tàncsics Mihàlyét pedig a kôzponti Tàncsics-bizottsàgtol (1885); Poszàdy Jànos cs. kir. ôrnagy (1885) Damjanics Jànos egyik kardjàval gyarapitotta a mùzeumot, egy màsikat 1895-ben gr. Kreith B. gyùjteményével kaptunk; Liszt Ferencz hagyomànyàbôl (1887) a tôbbi emléktàrgy kôzt volt az a dràgakôvekkel ékitett diszkard is, melylyel pesti tisztelôi ajàndé- koztàk meg 1840 januàr 4-én; Szôllôsy Benô és neje adomànyàbôl (1880) egy emlékezetes hôhér- pallos került a mùzeum birtokàba, az a pallos, melylyel kivégezték a Martinovics-ôsszeesküvés fejeit 1795 màjus 20-àn, ezt azutàn 1809-ben megvette a hôhértôl b. Palocsai, ki késôbb jôszàgigazgatôjànak, Orsi Nagy Antalnak, Szôllôsyné nagybàtyjànak ajàndékozta. A zàszlôgyùjtemény gyarapodàsa jelen- téktelenebb volt, mint az elôbbi két évtized alatt; a pesti hajôs-czéh 1814-iki zàszlajàt az utolsô czéh- mester leànya, ôzv. Depiny Péterné hagyomànyàbôl (1881) kaptuk, Havas Imréné szül. Szalay Zsôfia