A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

166 Az érem- es régiségtâr (1881) odaajàndékozta Szalay Laszlo pest-lipôtvàrosi 1861-iki képviselo vàlasztàsi, Pulszky Ferencz (1881) P^àig a Klossutil szabad lovas csapat zàszlajàt, melyet Olaszorszàgban szerzett meg egy magyar emigrànstol ; ezekhez jàrul b. Fôldvàry Lajos ajàndékàbol (1889) a nagybàtyja, Fôldvàry Kàroly parancsnoksàga alatt volt 3-ik honvéd-zàszloalj zàszlôszalagja, azutân a szegedi német polgàrok vétel ûtjân (1885) szerzett zàszlôszalagja 1806-bôl ; hàrom szétdarabolt negyvennyolczas zàszlôbôl pedig részleteket kaptunk, ü. m. Buza Sàndor örököseitöl (1884) a 37-ik honvéd-zàszlôaljét, Sândor Miklôs komàromi tisztiügyésztôl (1885) a veszprémi honvéd-zàszloalj zàszlajànak Szüz Màriàs es magyar czimeres darabjàt, melyet neki Vörös Benô volt honvédtiszt ajàndékozott, s végül a Rikàn belöli honvédegylet 1889 november elején Sepsi-Szt-Györgyön tartott ülésének hatàrozatàbôl a 95-ik zàszlôalj zàszlajànak Kocsis Gàbor volt honvédôrmester àltal megôrzôtt kôzépsô részét. Ezeken kivül 1890-ben az osztràk-magyar àllamvasutak igazgatôsàga ajàndé- kozott még egy zàszlôt, a dognàcskai bànyàszok 1756-iki zàszlajàt. Nagy fordulatot jelent a hadtôrténelmi gyüjte- mény tovàbbi fejlôdésére nézve az 1891-ik év. Az elôbbi idôkben alig lehetett szô rendszeres fejlesztésrôl, nem volt rà pénz, esetleges vàsàrlàsoknàl alkalmazkodni kellett a régiségtâr többi csoportjainak szükségleteihez s ezért inkàbb csak az ajàndékokra esett a gyara- podàs zöme. 1891-tôl azonban évl kétezer koronàt fordithatunk egyenesen fegyverek vàsàrlàsàra, s bår ez még mindig kevés arra, hogy pl. néhåny teljes vértezetet szerezhetnénk meg, a minek hiànya legérez- hetôbb, mégis modot nyujt arra, hogy tervszerüleg kiegészithessünk egyes fegyversorozatokat, melyek kozt a kôzépkori kardokbôl, szablyàkbôl, buzogànyokbôl, csatabàrdokbôl és csàkànyokbôl, aztàn a kengyelekbôl, sarkantyükbôl és zablàkbôl a különbözö tipusoknak olyan gazdag és vàltozatos gyüjteményével rendelke- Zünk màr most is, hogy bàtran ôsszehasonlithatô bàr- melyik külföldi gyüjtemény megfelelô csoportjaival. 1891 màsodik felétôl, elvàlasztva a többi régiségtôl, külôn naplôba vezettetnek azon hadtôrténelmi emlé- kek, melyek körülbelül a X. szàzadig nyulnak vissza s nem tartoznak valamely lelet mellékletei kôzé. Zsigmond idejebeli pikonhog (1390—1420 k.) a Delhaes-gyüj- teménybôl. (Va nagys.) Ebben az idöszakban is volt egy nagyszerü adomàny, a Bécsben 1901 tavaszàn elhalt Delhaes Istvàn festômüvész hagyomànyàbôl, ki régiséggyüjteményével tôbb mint hétszàz vàlogatott fegyvert hagyott végrendeletében a müzeumra. A gyüjtemény kiterjed a fegyverek minden csoportjàra, külô- nôsen kiemeljük azonban a rendkivül érdekes sisakgyüjteményt, mely kiegésziti a sisaksorozat XV XVL szàzadbeli nagy hiànyait. Jelentékenyebb adomànyok voltak még: hg. Batthyàny Ôdôné (1892), ki az 1867-iki koronàzàskor hasznàlt fegyverzetet és fôlszerelést ajàndékozta a mùzeumnak; b. Prônay Aurélé (1892), ki a mûzeumnak hagyta a gödöllöi erdôségben lelt diszes romànkori aranyozott bronzzablàt 7 màs fegyverrel együtt; b. Révay Ferenczé (1896), kitöl sisakot, mellvértet, két szàmszerijjat, pisztolybaltàt, pallost és két buzogànyt kaptunk; b. Orczy Bélàé (1897 és 1898), ki elöbb 11 puskàt, 7 pisztolyt, 7 kardot s 1 botpuskàt, aztàn ismét egy pàr keleti pisztolyt ajàndékozott; tovàbbà az 1896-iki ezredéves orszàgos kiàllitàs alkalmàbôl tôrtént adomànyok, nevezetesen IL Miklôs orosz czàr visszaadta a nemzetnek azt a IL Ràkoczi György fejedelem nevével és czimerével ellàtott diszkardot, melyet a szabadsàgharcz alatt Bem tàbornoknak ajàndékoztak az erdélyi nök, a segesvàri csatàban azonban az oroszok kezébe került; Szalay Imre müzeumi igazgatô kôzbenjàràsàra meg-