A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

194 A mûzeumi képtar multja és jelene révén egy csapåsra sok barâtot szerzett Székely Bertalan müvészetének. Mar egy évvel késôbb a székesfejérvâri nôk megveszik Dobozy Mihåly és hitvese czimü képét, a mely tôrténetünknek ezt a fôleg Czuczor kôlteménye révén olyannyira ismeretes jelenetét hasonlithatlanul hatàsosabb, müvészibb môdon mutatja be, mint Laccataris hasonlô tàrgyü képe. 1868-ban az egri nôk ajåndékozzåk Székelynek az Eger-vår védelmét âbrâzolô nagy festményét és ugyanez évben Fuchs Gusztåv a Mohâcsi csatât, a mely a pårisi Salonban is becsületére vålt a magyar festészetnek. A hat- vanas években Székely Bertalan mellett Madaråsz Viktor a legtermékenyebb tôrténeti festônk. Hunyadi Laszlo siralâsa utån Zrinyi Péter és Frangepân Kristof a bör- tonben czimü képe (grôf Teleki Miksa ajåndéka 1866-ban) a legnépszerubb. Than Môr ezen a téren esak késôbb aratta sikereit. A Jelenet az „Ember tragédiâ/a"-bôl, a melyet a kiråly ajåndékozott 1864-ben a müzeumnak, Ariosto Medor és Angelica-ja (Pejacsevics Jånos grôf és a Képcsarnok-egylet ajåndéka 1866-ban) és Szent Cecilia (Latinovits Cecilia hagyomånya 1869-ben) nagy tudâsrôl, müvészi gondrôl tesznek tanüsàgot, de sohasem férkôztek közel népünk szivéhez. 1864-ben került a Nemzeti Müzeumba szobråszatunknak egyik legnépszerubb, a maga nemében mind måig påratlanul allô alkotâsa: Izsô Miklos Bésulé juhåsz-a Gschwindt Mihåly gyåros megrendelésére készült, de utolag porre adott alkalmat a müvész és a megrendelô kôzôtt. A pör az utobbi javåra dölt el, mire Gschwindt a müzeumnak ajåndékozta a mårvånyszobrot. Ugyanez évben a kiråly ajåndékba adja Markô Kåroly mellszobråt, a melyet Gasser Jånos készitett, az åltalånos képtår pedig Eltz Måria grôfnô hagyatékåval gazdagodik. Az Eltz-féle hagyaték legkivålobb képei: az Ürhölgy és aprôdja, Beckertöl, a Bûcsûrôl hazatérô földmivesek, a belga Tschaggenytöl, a Marhaitatås, Gauermanntôl és a Kovåcsmtihely, Bürkeltôl. A két utôbbi tanulsågosan mutatja be a német népies genrefestés elso stådiumåt. 1867-ben került Munkåcsy elso müve a Nemzeti Müzeumba: a Zivatar a pusztän, a melyet a képcsarnok-egylet våsårolt meg. A Markô-féle képek gazdag sorozatåt 1868-ban a mester tôbb aquarellképe gyarapitja, közöttük két érdekes, fiatalkori müve: a Kärpatok. Lomnicz és Lucsiuna felöl (a képcsarnok-egylet ajåndéka). 1868-ban jelent meg az egész képtårnak nyomtatott lajstroma. Kubinyi igazgatô adta ki magyar és német nyelven. A festmények akkor hét teremben voltak kiållitva. Az elsö teremben kivålo személyek képmåsai voltak. Ezeknél nem annyira a müvészi érték, mint inkåbb az åbråzolt személyek jelentôsége jott tekintetbe. E képmåsok szåma 50-re ment. A måsodik, nagy, fölsö vilågitåsu termet a 168 darabbol ållo åltalånos képtår foglalta el, még pedig ügy, hogy a jobb oldalon az olasz, a bal oldalon a német képek voltak fölfüggesztve. A harmadik és negyedik teremben a Pyrker-képtår 192 darabja volt làthatô, még pedig a harmadik teremben kizårolag olasz, a negyedik teremben olasz és egyéb képek. Az ötödik és hatodik terem a magyar képtårat, kivétel nélkül magyar festök 93 müvét foglalta magåban. Ennek mintegy függeléke volt a hetedik terem 22 magyar müvész arczképével, a melyeket magyar festok készitettek. A kiållitott képek teljes szåma e szerint 525 volt. Az I. teremben 18, a IV. teremben egy magyar festmény volt, ügyhogy a képtår összesen 134 magyar