A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

198 A müzeumi képtår multja és jelene müzeumunknak olyannyira szegény, egyébirânt a képtàrral kapcsolatos szobrâszati gyüjteményét is néhåny becses darabbal szaporitotta. Régi pårtfogoltjåban, Izsô Miklôsban, talàlta meg azt a müvészt, a ki legméltobb volt arra, hogy e tervezett nagy sorozat elsô darabjait elkészitse. Zrinyi Mikios, a költö, II. Rakoczy Ferencz es Pyrker érsek mellszobrait meg bàrô Eötvös Jôzsef rendelte meg. A többit, a melyek Izsô vésôje alöl kerültek ki, részben àllami koltségen, részben alàiràs ütjân szerezték. Közöttük van magânak Eötvösnek a mellszobra (1874), Egressy Gàboré, a mely mâr 1862-ben, Pàkh Alberté, a mely 1867-ben készült, Petofi Sândoré (1874), Szalay Lâszlôé (1874), Arany Jânosé (1876), a költö legtôkéletesebb képmâsa és Mânyik Ernesztin énekesno dombormüvü arczképe (1873). Izsôn kivül màs szobràszok is gyarapitottâk ezt a gyüjteményt. A magyar szârmazâsü Böhm Jôzsef 1871-ben atyjânak, a hires medailleurnek a mellszobrât ajândékozta, Engel Jôzsef Pâzmâny Péter (1869), Mâtyàs kirâly (1872) és Révay Miklôs (1873) mellszobrait késziti el; Huszâr Adolftôl valô a Bathcri Istvân mellszobra (1872). Ezekhez jàrult késôbb Vay Miklôs bàrô Werböczije (1876) és Bethlen Gàbor mellszobra, a melyet Julier Ferencz készitett (1880). Munkàcsy Mihàly bronz mellszobràt 1879-ben Sedelmayer Kåroly ajândékozta a Nemzeti Muzeumnak és ugyanakkor vâsâroltâk Zichy Mihâlyét, Godebskitöl. Ujabban ismét szaporodott ez a sorozat, a melynek különben néhàny régi darabja is van, mint V. Ferdinând mellszobra, Montitôl (1841), Berzsenyi Dànielé (Czélküti) Züllich Rudolftôl (1859). Strobl Alajostôl valô Deåk Ferencz, Simor Jànos, Pulszky, Ferencz, Vajda Jànos és Görgey Arthur mellszobra, Zala Györgytöl a Jôkaié és Ligeti Antalé. Az Esterhàzy-féle képtâr megvâsârlàsa, illetöleg az Orszâgos Képtàr szervezése üj helyzetet teremtett. Mâr 1871-ben, fôleg Henszlmann Imre kezdeményezése folytân, fölmerült az a kérdés, nem volna-e ajânlatosabb a helyett, hogy az akadémia palo- tâjânak helyiségeit rendeznék be a képtâr szâmâra, âllamkôltségen üj épületet emelni. Evvel kapcsolatos voit egy mâsik kérdés: „Szükséges és kivânatos-e, hogy a magyar nemzetnek az orszâgos képtârban és a Magyar Nemzeti Müzeum képtârâban két külôn képgyüjteménye legyen, avagy nem lenne-e eme két gyüjtemény egybeolvaszt- hatô a nélkül, hogy ez âltal bârmi néven nevezendô érdekek csorbât szenvednének ?“ Az ûj tervek akkor azonban még koraiaknak bizonyultak. Az Orszâgos Képtâr az akadémia épületébe került és a müzeumnak is megmaradt a maga képtâra. Itt a tültômôttség kôvetkeztében hova-tovâbb tarthatatlannâ vâlt a helyzet. Krafft két képét, a melyeknek ügy sem volt mâr akkora értékük, mint keletkezésôk idejében, 1874-ben a Ludoviceum disztermébe szàllitottàk. A Zrinyi kirohanåsa csak 1894-ben, az 1. Ferencz megkoronåzåsa sohasem került vissza a Nemzeti Muzeumba. 1875-ben megkezdödött a régi képek âtadâsa is. Ez évben azonban csak 102 festmény tétetett ât az Orszâgos Képtârba, onnan viszont 60 kép került a Nemzeti Müzeumba, hgyhogy a helyi viszonyok akkor sem javultak lényegesen. 1877-ben, a mikor a képzômüvészeti târsulat az akadémiâbôl sajât üj palotâjâba költözött és igy az Orszâgos Képtår jobban kiterjeszkedhetett, odakerült a Müzeum régi képeinek hâtra- levô része és a hatvan âttett festménybôI 45, ügyhogy az Esterhâzy gyüjteménybôl