ForsideBøgerA Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

År: 1902

Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája

Sted: Budapest

Sider: 382

UDK: St.f. 9(074) A Mag

(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)

Søgning i bogen

Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.

Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.

Download PDF

Digitaliseret bog

Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.

Side af 450 Forrige Næste
200 A mûzeumi képtar multja es jelene teremben legnagyobbrészt terjedelmes, tôrténeti tàrgyû festmények, a III. teremben üjabb festôink alkotåsai. IV. és VI. terem külföldi festök, az V. terem német es osztråk, a VII. terem a régibb osztrâk festôk müveit foglalja magåban. A VIII. terem Markô Kårolynak és tanitvånyainak van szentelve. Nemzetünk ezeréves fônnâllàsânak ünnepe alkalmâbôl az orszàggyülés a Szépmüvészeti Mûzeum létesitését hatårozta el. Az a terv, a mely huszonôt évvel azelôtt nem valôsulhatott meg, most üj, tôkéletesebb, nagyszerübb formåban kelt életre. A Nemzeti Mûzeum szåz éves tôrténetével képtåri osztålyånak a tôrténete végleg lezàrôdik. E tôrténet utolsô harmincz éve gyarapodâsban, fejlôdésben nagyon gazdag. Elmûltak a küzdelmes idôk, jobbra fordultak a viszonyok. Ez évtizedek alatt a mûzeum képtåra valôsâggal hü tükrévé vàlt a magyar müvészet pålyafutå- sanak, irànyainak. Tôrténeti festészetünk, a mely épen nemzeti elnyomatâsunk éveiben fejlôdôtt ki, a hetvenes években szinte fôltünô môdon elapad. Utolsô erôfeszitése, az 1869-iki és 1872-iki pålyåzatok utân, majdnem teljes megszüntérôl beszélhetünk. Alig tünik fel itt-ott egy-egy ûj jelenség. 1871-ben kerül a Nemzeti Mûzeumba Székely V. Laszlo-^, ez Mészôly Géza. Àrvfz. a festôi szépségü és olyannyira népszerü tôrténeti genre-kép, 1882-ben Liczenmayer Sandor Szent Erzsébet-^r a mely azonban teljesen német jellegü. Még az elôzô kornak szülôttje, ôsdi kivitelü, de nemzeti lelkesedéssel teljes az Arpad pajzsra eme- lése Kovåcs Mihâlytôl, (1886, Tårkånyi Béla hagyatéka). Az Emese-alma, Paczka Ferencztôl (1895) mâr teljesen tåvol esik tôrténeti festészetünk eredeti czéljaitôl. A müvészet åltalånos fejlôdésével kapcsolatban minàlunk is mås irånyok, törek- vések lépnek elôtérbe. A tôrténeti festés helyét a tåjkép- és a genrefestés foglalja el. Egymàsutân lépnek fôl festôink, a kik egyelôre még tôbbé-kevésbbé szoros ôssze- függésben vannak a régi idealista és romantikus irånynyal. Jellemzô e tekintetben a Szâmüzôtt parkja, Keleti Gusztàvtôl és Ligeti Antalnak, képtårunk akkori ôrének,