A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

208 A mûzeumi képtar multja és jelene Tarantellà-\a és Normann pompas fjordképe, ezeknek a legfôltünôbb példâknak a fölsoroläsa is bizonyitja gazdagodâsunkat. A gyùjtésnek egy olyan âga, a melyet régebben nem részesitettek figyelemben, fôleg a legutôbbi években lendült fôl. Valô- sàgos sorozatât birjuk màr a müvészi aquarelleknek, a melyek kôzül csak a belga Conring Németalfôldi férfi-jåt, a spanyol Villegas Az Àllamtitkàr elôszobàjàban czimü képét, az olasz mesterek ragyogô ilyennemü alkotâsait emlitjük meg. Vàltozatos, viszontagsâgokban, nehézségekben gazdag voit a Nemzeti Mùzeum képtârànak szâzéves tôrténete. Kezdettôl fogva kôzéppontja volt festészetünk fejlôdé- sének, befogadta annak zsenge, éretlen gyümölcseit és büszkén mutathatja fôl tôkéletes alkotâsait. Bâr elsô sorban nemzeti müvészetünknek van szentelve, a külfôldi müvek nagy szâmât is egyesiti magâban és ilyképen még jobban kitünteti azt a helyet, a melyet hazânk a modem müvészet tôrténetében elfoglal. Tôrténetének szâzadik éve pâlyafutàsânak végét is jelôli — ilyen formâban. Tôrzsétôl elszakadva, fiatalabb testvérével, az Orszâgos Képtârral egyesülvén, a Szépmüvészeti Mùzeumban kezdödik majd tôrténetének mâsodik nagy korszaka. Bâr volna tovâbbi élete eredményekben még gazdagabb, mint az, a melyet a Nemzeti Mùzeumban élt! Munkåcsy Mihâly utolsô palettâja.