A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

214 Az ållattar A mult szàzad 50-es és 60-as éveiben, midon a nemzet a politikai viszonyok nyomåsa alatt fokozott figyelemmel és érdeklodéssel fordult kulturàlis intézetei felé, a természettàr àllattani gyüjteménye! szintén nem csekély mértékben gyarapodtak oly ajàndékkal, melyekkel hazånkfiai ugy bel-, mint külföldröl felkeresték. A legérté- kesebbek voltak ezek között két nagyobb csiga- és kagylôgyüjtemény : az egyik a grôf Brunswick-féle, Forray Julia gröfnö ajàndéka, a màsik Ujhelyi Imre kanonok hagyatéka, tovâbbâ Nendtvich Tamàs lepkegyüjteménye. Külföldön tartôzkodô hazånkfiai közül többen a tâvolban is megemlékeztek a Nemzeti Müzeumrôl s àllattani gyüjteményeit kisebb-nagyobb küldeményekkel gyara- pitottåk. Mâr elôbb is akadtak ugyan egyes ilyen hazafias ajàndékozôk, de szàmuk még inkàbb szaporodott 1850 ôta, a miôta a magyarsàg hol kényszerüségbôl, hol sajàt jôszântàbôl mâr nagyobb szàmmal vetödött külföldre, sot idegen vilàgrészekbe is. Igy dr. Doleschall Lajos Java- és Amboinâbôl, dr. Duka Tivadar Kelet-Indiàbôl, Xântus Jànos Észak- és Kôzép-Amerikàbôl, Vidéky Làszlô és Tôth Kàlmàn Dél- Amerikàbôl, Verebélyi Imre Mexikôbôl stb. szàmos és többnyire becses tàrgyat küldtek. A bécsi cs. k. udvari mùzeumtôl szintén kaptunk 1869-ben egy csomô kiselej- tezett àllatot abbôl a készletbôl, mely a „Novara“ osztràk fregatt földkörüli utazàsa alkalmàval gyüjtetett. A vételek közül különös emlitést érdemelnek Miketz Andråsnak 6000 csigàbôl és kagylôbôl àllô és 1851-ben megvàsàrolt gyüjteménye, valamint a Nemzeti Mùzeumtôl màr 1851 végén megvålt Frivaldszky Imrének nagy gyüjteménye, mely 62,143 rovart és 16,000 szàrazfôldi és édesvizi csigàt, kagylôt tartalmazott és 1864-ben került Mùzeumunk birtokåba. Nagy érdemeket szerzett magànak az àllattani gyüjtemények fejlesztése és gyara- pitàsa kôrül Frivaldszky Jànos, a ki Frivaldszky Imre nyugalomba vonulàsa utàn lépett ennek helyére, s a ki aztàn hosszu 44 évig minden erejét és tudàsàt nemzeti intézetünknek szentelte. Az àllattani gyüjtemények gondozàsàt eleinte Petényivel együtt, ennek halàla utàn pedig 1855-töl 1869. végéig ügyszôlvàn egymaga végezte, söt idöközben hårom évig ideiglenesen még a többi természetrajzi gyüjtemények is gondjaira voltak bizva. De ö ernyedetlen szorgalmàval és szigorù kôtelességtudàsàval teljes mértékben megfelelt hivatàsànak s a szåraz adminisztrativ teendok mellett egész odaadàssal azon fåradozott, hogy az àllattani gyüjtemények ne csak mennyiség, hanem tudomànyos érték tekintetében is mindinkàbb gyarapodjanak. E czélbôl behatôan tanulmànyozta hazànk àllatvilàgàt, kivàlt a rovarfaunàt s a tudomànyos kiràndulàsai alkalmàval gyüjtôtt vagy csere ùtjàn szerzett anyagot mind a mûzeumi gyüjtemények gazdagitàsàra forditotta. Nem csekély gondot okozott abban az idöszakban a gyüjteményeknek meg- felelo elhelyezése; mert azok eleinte alkalmas bütorzat hiànya miatt részben csak a lomtàrbôl felhozott àllvànyokon, részben a nàdori konyha kimustràlt szekrényeiben voltak felàllitva. Az elsö rendes mûzeumi szekrény csak 1857-ben készittetett rovarok szàmàra; majd a 60-as években lassanként màr a madarak, csigàk, kagylôk s a többi rovar szintén rendes szekrényeket kaptak.