A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az âllattâr 225 E becses gyùjtemények àttekintésénél csupàn azt sajnålhatjuk, hogy a böröket annak idejében nem tomték ki valamelyes, az illetô fajokat jellemzô àllàsban, hanem egyszerüen koczczal vagy gyapottal tôltôtték ki, ùgy hogy a formåk teljesen veszendôbe mentek. Hogy ez ùgy tôrtént, azon semmikép sem csodàlkozhatunk, mert a dermoplastika akkortàjt még gyermekkoràt élte s az ållati alakok természethù mintàzàsa csak sokkal késôbb, a nyolezvanas évek vége felé honosodott meg hazânkban. Mindazonàltal a baj megvan s most mår segiteni sem lehet rajta, mert a harminez év alatt kiszåradt böröket nem lehet ujra megmunkàlni, a mennyiben a felàztatàs és megfelelö véko- nyitàs alkalmåval — mint egyes kisérletekbôl lattuk — kihull a szörözet. Vilâgjàrô honfitàrsaink lelkesen kôvetik Xåntus példàjàt. Dr. Duka Tivadar 1861—1873-ig 38 emlôst és 20 koponyàt szerez ôssze Kelet-Indiàban és a Himalayàban, Tôth Kàlmàn 1864-ben 8 Rinocerosz-csontvàzak. braziliai emlôst, Sarkady Kâroly 1876-ban ùjbôl 10 braziliai fajt. Dr. Machik Béla 1883-ban 12 szumàtrai emlôst küld a Mùzeumnak s e lelkes tôrekvés a legùjabb idôben sem csappan meg, sôt mind tôbb és tôbb kôvetôre talàl. Fenichel Samuel, a tàvol keleten szomorù véget ért honfitàrsunk, 1895-ben értékes ùjguineai fajokkal, kôztùk a ritka Macropus Browni Rams.-val gazdagitja tàrlatunkat; dr. Madaråsz Gyula 1896-ban 13 ceyloni emlôssel tér vissza ùtjàrôl; Birô Lajos 1896 ôta a mai napig mintegy 90 ùjguineai emlôssel gyarapitotta gyüjteményünket ; végùl Zichy Jenô grôf 1899-ben 6 mongoliai emlôssel és dr. Gerster Arpåd Amerikàban élô honfitàrsunk, egy gyônyôrü kanadai jàvor- szarvassal s annak teljes csontvàzàval ajàndékozta meg a Mùzeumot. A két utôbbi tàrgyat bàrmely vilàgmùzeum megirigyelhetné tôlünk. Mindezek a küldemények valôsàgos kincsei tàrlatunknak, azonban mégsem voltak elegendôk arra, hogy az emlôsôk egész rendszere kellô àttekinthetôséggel legyen az érdeklôdô kôzônségnek A Magyar Nemzeti Mûzeum multja és jelene. 29