A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az allattar 227 Bôrgyüjteményünk helyszüke kôvetkeztében nagyon kezdetleges àllapotban van s különben is csak ûjabb idôben kezd tetemesebben gyarapodni. A helyszüke mas tekintetben is megbénitja gyüjteményünk àttekinthetô es okulàst nyujtô elhelyezését, mert nagyon becses tàrgyaink, igy a képben is bemutatott, nagyon értékes rinoczerosz-csontvàzaink, a fôkàk, zebràk, stb., a folyosora szorultak, szép bàlnacsontvàzunkat a padlàson lepi a por, borszeszben örzött hazai kisebb fajaink pedig a csigàk és ràkok termének also szekrényeiben vannak felhalmozva. Ily kôrülmények kôzt — avult és czélszerûtlen szekrényeinkrôl nem is szôlva — - a gyüjtemény tovâbbi fejlesztésérôl egyelôre szo sem lebet s inkàbb a meglevô tàrgyak tudomànyos feldolgozàsàra kell szoritkoznunk. Tàrlatunk tudomànyos feldolgozàsa a hazai denevérekkel induit meg, melyek Méhely Lajos 1900-ban megjelent „Magyarorszâg denevéreinek monographiàja“ cz. müvének szolgàltak alapul s mint ilyenek gyüjteményünk legbecsesebb, mert teljesen befejezett részét alkotjàk. Madagaszkåri tarka maki. 29*